|
Harmadik nekifutásra sikerült az olasz síparadicsomnak megrendeznie az olimpiát: 1944-ben a világháború miatt maradtak el a játékok, 1952-ben pedig Oslo győzte le Cortina d'Ampezzót. 1956-ban azonban már a Dolomitokban található gyöngyszemre figyelt a világ, s a szervezők alaposan kitettek magukért. Már az is rekordnak számított, hogy 32 ország 820 sportolója képviseltette magát a játékokon, de a huszadik század második felére jellemző gazdasági, szponzorációs hatások előszelét először itt lehetett megtapasztalni. A szervezők olyan ipari mogulokat állítottak maguk mellé, mint a Fiat és az Olivetti.
Az olimpiai fáklyát Rómában, Michelangelo terén, a Piazza del Campidoglión gyújtották meg, XII. Piusz pápa megáldotta, maga a láng pedig Zeno Colo révén a 2098 méter magas Rifugio Duca d'Aosta csúcsáról sílécen érkezett a városba, ahol Guido Caroli gyoskorcsolyázó vitte be a Jégstadionba. Az esküt - az olimpiák történetében először - nő mondta el az olasz Giuliana Chenal-Minuzzo jóvoltából.
|
1956. január 26. - február 5., Cortina d'Ampezzo
32 ország, 820 induló (688 férfi, 132 nő)
6 sportág, 24 versenyszám
az éremtáblázat végeredménye:
1. Szovjetunió (7 arany, 3 ezüst, 6 bronz)
2. Ausztria (4 arany, 3 ezüst, 4 bronz)
3. Finnország (3 arany, 3 ezüst, 1 bronz)
... 12. Magyarország (1 bronz)
az olimpia legeredményesebb sportolói:
Toni Sailer (osztrák, alpesisí) 3 arany
Jevgenyij Griscsin (szovjet, gyorskorcsolya) 2 arany
Sixten Jernberg (svéd, északisí) 1 arany, 2 ezüst, 1 bronz
Veikko Hakulinen (finn, északisí) 1 arany, 2 ezüst)
|
A nyitónapig olyan kevéske hó esett, hogy a szervezők már az olasz hadsereg segítségét kérték, hogy szállítsanak a magashegységből havat a pályára, szerencsére az első napon egy téli vihar söpört keresztül Cortinán, s 35 centis réteggel takarta be a területet. Ezután beköszöntött a fagy, s azért kellett a katonaságot mozgósítani, hogy a fagyos pályákra friss havat terítsenek, megelőzve a komoly baleseteket.
A játékok nézőszáma kicsit alacsonyabb volt a vártnál, mindössze 143 ezer jegyet adtak el, ám a RAI jóvoltából nyolc európai ország a televízióban, élőben követhette az eseményeket. Cortina D'Ampezzóban több mint 400 újságíró, 76 rádióriporter és 16 nemzetközi, illetve 12 nemzeti hírügynökség képviseltette magát.
A szovjetek debütálása lényegesen átalakította az erőviszonyokat, 32 ország közül fölényesen nyerték a nem hivatalos pontversenyt, a megszerezhető 24 aranyból hetet begyűjtöttek, összesen 16 érmet szereztek. A gyorskorcsolya mellett jégkorongban volt váratlan a szovjet dominancia: előbbiben öt számból négyen diadalmaskodtak, Jevgenyij Griscsin duplázni is tudott, míg a hokicsapat úgy nyerte meg százszázalékos teljesítménnyel a tornát, hogy az Egyesült Államokat 4-0-ra, Kanadát 2-0-ra intézte el.
A sípályák legnagyobb sztárja az osztrák bádogos, Toni Sailer volt, aki mind a három alpesi számban maga mögé utasította társait az eddigieknél hosszabb és nehezebb pályákon. Óriás-műlesiklásban hat, műlesiklásban négy, lesiklásban három másodpercet vert a mezőnyre - ráadásul utóbbi szám idején mínusz 25 fokos hideg tombolt Olaszország ezen vidékén.
A műkorcsolyázás érdekességének számított, hogy két amerikai testvér (David és Hayes Jenkins) állt a férfiverseny dobogóján. A magyar színeket mindössze ketten képviselték: a Nagy testvérpár Oslo után újabb bronzérmet szerzett párosban.
Pincési László
[origo]
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
