|
Huszonnégy évvel azután, hogy a kanadai Calgaryban megalakult szervezőbizottság, s 17 évvel az első pályázatot követően 1981-ben a Sziklás-hegység lábánál elterülő város megkapta a rendezés jogát. A költségek három részből tevődtek össze: ötven százalékot a kanadai kormány vállalt, 900 millió dollárt szponzorációs költségből szedtek össze a szervezők, míg az amerikai ABC televíziós társaság 309 millió dollárt fizetett a közvetítési jogdíjakért.
A gazdasági szerepek komoly súllyal érvényesültek: az ABC például arra is rábírta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy a játékok 16 napig tartsanak. Így aztán Calgaryban bővült az olimpia műsora is: itt már alpesi összetettben, szuper-óriásműlesiklásban, síugró csapatversenyben, északi összetett csapatversenyben, női 5000 méteres gyorskorcsolyában is bajnokot avattak.
Sífutásban is bevezették a szabadstílust, miután a finn Siitonen már 1984-ben ezzel a technikával versenyzett.
Annak ellenére, hogy az olimpia legeredményesebb sportolója a holland gyorskorcsolyázó, Yvonne van Gennip és a finn síugró Matty Nykänen volt 3-3 aranyérmével, az igazi sztárokat a lesikló- és a műkorcsolyapályán találta meg a közönség.
|
1988. február 13-28., Calgary
57 ország, 1423 induló (1110 férfi, 313 nő)
8 sportág, 46 versenyszám
az éremtáblázat végeredménye:
1. Szovjetunió (11 arany, 9 ezüst, 9 bronz)
2. NDK (9 arany, 10 ezüst, 6 bronz)
3. Svájc (5 arany, 5 ezüst, 5 bronz)
az olimpia legeredményesebb sportolói:
Yvonne van Gennip (holland, gyorskorcsolya) 3 arany
Matty Nykänen (finn, síugrás) 3 arany
Tamara Tyihonova (orosz, északi sí) 2 arany, 1 ezüst
Tomas Gustafson (svéd, gyorskorcsolya) 2 arany
Frank-Peter Roetsch (NDK-beli, biatlon) 2 arany
Vreni Schneider (svájci, alpesi sí) 2 arany
Gunde Svan (svéd, északi sí) 2 arany
Alberto Tomba (olasz, alpesi sí) 2 arany
|
Az olasz Alberto Tomba - aki úgy vélte, győzelmeit követően Calgary város tartományát, Albertát, Albertóra kellene keresztelni -, illetve a svájci Vreni Schneider műlesiklásban és óriás-műlesiklásban győzött, ők ketten voltak a játékok alpesi versenyeinek legsikeresebb sportolói. De remekelt az egy aranyat és egy ezüstöt nyerő osztrák Hubert Strolz, valamint az egy-egy arannyal és bronzzal gazdagodó svájci Pirmin Zurbriggen és a francia Franck Piccard is.
A jégen Carmenek találkoztak, mert Katarina Witt és Debbie Thomas is Bizet zenéjére futotta kűrjét. Csatájukat a keletnémet nyerte, s lett a norvég Sonja Henie után az egyetlen műkorcsolyázónő, aki megvédte bajnoki címét. Az olimpia öt magyar indulójából hárman műkorcsolyázóként szerepeltek: a női egyesben Téglássy Tamara a 19., az Engi Klára, Tóth Attila jégtánckettős a 7. helyen zárt.
Az északisí-versenyekben a szovjet Tamara Tyihonova villogott, az 5 km ezüstje után 20 km-en, majd a 4x5 km-es váltó tagjaként is aranyat nyert. A férfiaknál a svéd Gunde Svan tudott duplázni.
Biatlonban az NDK-beli Frank-Peter Roetsch 10 és 20 km-en is verhetetlen volt, mindkétszer a nagy "szibériai medvét", Valerij Szmirnovot megelőzve.
A jégkorongtornán ismét a Szovjetunió bizonyult a legjobbnak, az amerikaiak már a csoportkörben elvéreztek, hat közé sem jutottak, Kanada pedig a negyedik helyen zárt.
A finnek síugró-csodagyereke, Nykänen hiába lett háromszoros bajnok Calgaryban, a "sztár" egy csodabogár volt. Megjelent ugyanis a brit Michael Edwards, azaz "Eddie, a sas" is, aki kissáncon és középsáncon utolsó lett 410 méter körüli "repülésével". Ennek ellenére a vastag szemüveget viselő síugrót ünneplő tömeg fogadta a londoni Heathrow reptéren.
Pincési László
[origo]
|
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
