Ha "S", akkor napkitörés<br/>

Egy-egy erőteljesebb, a Föld irányába mutató napkitörés károsíthatja a műholdak berendezéseit, az általa keltett mágneses vihar zavarokat okozhat a földi távközlési- és energiaellátó-rendszerekben. Régi törekvése a csillagászoknak, hogy megpróbálják előre jelezni őket. A japán Yohkoh műhold mérései alapján a NASA kutatói most kapcsolatot fedeztek fel az erőteljes, több milliárd nukleáris robbantással felérő energiájú kromoszférikus kitörések, és a kitörés helyén ezt megelőzően kialakuló felszíni alakzatok között. "Szoros összefüggést találtunk az ellentétes mágneses polaritású tartományok határán kialakuló S-alakú, a mágneses térben létrejött feszültségre utaló úgynevezett szigmoid alakzatok, és a néhány napon belül ott bekövetkező kitörések között" - nyilatkozta Richard Canfield, a Montanai Állami Egyetem fizikaprofesszora.
A napkitörésekben (flerekben) hirtelen nagy energia szabadul ki a Nap légkörének egy viszonylag kis tartományából. Néha több tízmilliárdnyi tonna gáz dobódik ki néhány millió kilométeres óránkénti sebességgel. Régóta gyanítják, hogy az ehhez szükséges energia az aktív vidékek, azaz a napfoltok mágneses terében felhalmozott mágneses energiából származik. Nem világos azonban, hogy pontosan milyen fizikai folyamatok játszódnak le ennek során: hogyan gyűlik össze, majd szabadul fel hirtelen ez az óriási energia.
A szigmoid alakzat és a későbbi kitörés közti kapcsolatra először a tucsoni Napkutató Intézetben dolgozó Alphonse Sterling és Hugh Hudson figyeltek fel. Ennek alapján Canfield, Hudson és munkatársaik olyan vizsgálatokba kezdtek, amelyekben korrelációt kerestek a szigmoid alakzat kialakulása és az azt követő kitörések között. Ennek során a japán Yohkoh műhold röntgentávcsövének az elmúlt két évre vonatkozó valamennyi adatát (napi ötven felvételt) elemezték. Az eredmény egyértelműen megerősítette a korábbi gyanút: közvetlen kapcsolat van a szigmoidok és a napkitörések között.
Canfield szerint ezzel fontos előrelépés történt a napkitörések, illetőleg a földi geomágneses viharok előrejelzése terén, amit tovább segít majd a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Szervezet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) újabb időjárás-megfigyelő műholdjának jövőre tervezett pályára állítása. Ennek fedélzetén egy kis, a Napra irányított röntgentávcsövet (Solar X-ray Imager, SXI) is elhelyeznek majd: ez a Napon kialakuló szigmoidokat, a Földet megfigyelő kamerák pedig a földi viharokat követik majd nyomon. A két megfigyeléssorozat összevetésétől azt várják a kutatók, hogy megbízható módszert dolgozhatnak ki a napkitörések okozta földi geomágneses viharok előrejelzésére.

Képalá:
Három, egymáshoz közeli napfoltcsoportnál kialakult szigmoid és nem-szigmoid (S-alakú és nem-S-alakú) mágneses szerkezet. A kép közepe táján látható S-alakú tartományban nem sokkal a felvétel készítése után napkitörés következett be

A Yohkoh röntgentávcsövének felvételsorozata egy napkitörést megelőző szigmoid kialakulásának fázisairól