Számítástechnikai világkatasztrófa 2000-ben? (2. rész) - Az Y2K - négy tételben<br/>

Néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg a kérdés: mit csinálunk 2000. január 1-je után mindazokkal a programokkal, amelyekben az évszámot két számjeggyel jelöltük, és azokkal a gépekkel, amelyekben az évszámot jelző számláló 1999-ről nem 2000-re, hanem 00-ra ugrik? Nemsokára nevet is adtak e problémának: ma már világszerte Y2k (Year 2000) névvel illetik. Most, 1999 tavaszán a helyzet - mondhatni - élesedik.

A 2000. év kapcsán felmerülő kérdéseket és megoldandó feladatokat megpróbálom - némi egyszerűsítéssel - csoportosítani, és tájékoztatást adni arról is, hogy miként lehet és miként nem lehet leküzdeni a nehézségeket. Ám az, aki azt várja ettől az írástól, hogy recepteket ad a megoldásra, csalódni fog. Az ezredvég számítástechnikai problémáit csak a szoftver- és hardvercégek Y2k-csapatai és néhány rendszerszervező cég erre felkészült szakemberei tudják kezelni.
A 486-os és a Pentium biztonságos
Az első probléma gyökereit a számítógépben - a hardverben - kell keresnünk. A gépnek van egy fontos része: a BIOS; a gép ebben számolja ki - hardver formájában - a dátumot.
A dátumot a hardvernek úgy kell átadnia a szoftver számára, ahogyan az kéri tőle. Ezt az adatot a régi szoftverek - az operációs rendszerhez közeli és az alkalmazói programok is - a BIOS-tól kérik, vagyis állandó "dátumpárbeszéd" van a szoftver és a hardver között. Baj csupán abból származik, ha a szoftver csak a négyjegyű évszámot érti meg, miközben a gép az utolsó két számjegyet adja, vagy fordítva: ha a gép négy-, a program pedig kétjegyű dátummal dolgozik. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy az évtized derekáig készült BIOS-ok nagy része csak a két számjegyes évszámot ismeri, s csak néhány éve, az új gépekben váltottak át a négy számjegyes évábrázolásra.
A számítógépgyártók - jó néhányukat megkérdeztem - egyöntetűen kijelentették: a 386-os processzorokkal épült gépek a dátumban az évszámot két számjeggyel tárolják. Ezek 2000 után használhatatlanok lesznek, legalábbis azoknak a programoknak a futtatására, amelyekben a dátumnak szerepe van. Ez, azt mondják, nem is nagy baj, hiszen a 386-os gépek legalább tízévesek, s már régen ki kellett volna őket selejtezni. (A számítástechnikában az elavulás ideje három, legföljebb tíz év.) Ezért a gépek szállítói a 386-os gépek dátumgondjaival egyáltalán nem foglalkoznak, de - ezt is mondták - azzal a néhány későbbi 486-os géppel sem, amelyeknek az építésében a gyárak a 386-os struktúrát követték. A számítógépeket gyártó szakma ritkán egységes, e kérdésben azonban szinte valamennyien ugyanazt állítják.
Akad, persze, olyan operációs rendszert gyártó cég is, amely pótprogramot adott ki a rendszeréhez. Ez állításuk szerint 2000-től átveszi a BIOS dátumszerepét, és fütyül arra, hogy mi van ott beégetve: a pótprogram a helyes, négy számjegyes dátumot számolja és adja tovább. Csak érdekességként mondom: amikor ezt elmeséltem az egyik hardvergyártó cég képviselőjének, semmit sem szólt, csak erősen csóválta a fejét.
Ami biztos: a hardvergyártók csak a 486-os és a Pentium processzoros gépekre vállalnak Y2k-garanciát, illetve ezekhez a processzorokhoz adnak ki olyan javítóprogramokat, amelyekkel a gépek egy időre biztosan Y2k-kompatíbilissé tehetők.
A "no name"-eszközök
Szerintem 2000-ben sok baj lesz a "no name" - a "nevenincs" - gépek jókora részével is. Mi okozza a bizonytalanságot? A kis cégeket általában - tisztelet a kivételnek - inkább az alkatrészek ára, mint a minősége érdekli és ösztönzi. Ezért egy kis cégnél szinte senki sem tudja, hogy az évek során mit tettek bele a gépekbe, hogy milyen alkatrészek vannak a dobozban, s hogy az általuk valamikor összeszerelt gép 2000-ben egyáltalán működik-e majd. Külföldi barátaim elmondták: náluk is vannak kis összeszerelő üzemek, s ezek az utóbbi évben egymás után szűnnek meg, így akarván megszabadulni a Y2k-problémától. A gépeiket eladták, utánuk az özönvíz... Ismétlem: tisztelet a kivételnek.
Kérdezhetné valaki: vásárlás előtt a vevő miért nem nyitja ki a márkásnál jóval olcsóbb gépet, és miért nem néz bele, hogy az van-e benne, amit mondanak, hogy csakugyan ott gyártották-e az alaplapot, ahol mondják, stb. Sajnos, ma már ez sem nyújt biztonságot, mert az alkatrészeket és a tanúsítványokat is hamisítják. Szerintem az egyedüli biztosíték a márkanév és a megbízható viszonteladó. Egyetlen jó nevű gyártó és eladó sem engedi meg magának, hogy rossz minőséget áruljon, hiszen jól tudja, ezt csak kétszer teheti meg: először és utoljára.
Rengeteg olyan kiegészítő áramkör van (multimédiás csodaszer, rádióerősítő, faxmodem és mindenféle egyéb), amelyek közül soknak szüksége van a dátumra. Ezekről nem szól a fáma: csak a gyártójuk tudja, hogy mi van bennük, és csak a jó ég tudja, hogy mi lesz velük 2000-ben.
Operációs rendszerek, alkalmazási programok
Jövőre gond lehet az operációs rendszerekkel is (második tétel). A szoftver gyártójától vagy a hardver eladójától a géppel együtt vásárolt operációs rendszer egészen biztosan Y2k-kompatibilis, ellenben azok a felhasználók, akik bizonytalan eredetű, többnyire másolt rendszereket használnak, nem hiszem, hogy nyugodtan fognak iszogatni és aludni 1999 szilveszterén. Hogy miért nem? A márkás operációs rendszereket - állítólag - iparszerűen másolják, majd álbizonyítványt tesznek hozzájuk, és így forgalmazzák őket.
Az operációs rendszerek gyártói különösen sokat segítenek a vásárlóiknak. Egyrészt programokat adnak, hogy a nem régen vásárolt új változatokat ingyen kijavíthassák, de akadnak olyan cégek is, amelyek díjtalanul cserélnek ki régi szoftvereket új Y2k-kompatíbilis változatokra, illetve nagyon kedvezményesen ajánlják az új változatokat a régiek helyett. Ma az operációs rendszereket hivatalosan vásárlókat - függetlenül attól, hogy melyik céget részesítették előnyben - a gyártók "a tenyerükön hordják", tehát az Y2k ügyében a lehető legnagyobb biztonságban vannak.
Ami a gondok forrását, a megoldandó feladatokat illeti, a harmadik csoportba az operációs rendszerhez közeli programokat teszem, de ide sorolom a különféle szoftvereszközöket, az adatbázis-kezelőket, a programozási szerszámokat stb. is. A felhasználóknak az a nagy "mázlijuk", hogy e programok szinte kivétel nélkül a hozzáértő szakemberek kezében vannak, így csaknem teljesen ki van zárva, hogy ezeknek a dátumproblémája a közönségnek bármikor is gondot okozna.
A negyedik csoportba az alkalmazói programokat sorolom. Ezeknek az egyik fele "gyári" alkalmazási program, amelyek ugyancsak két részre oszthatók. Többségüket üzletekben árusítják, a többit pedig az erre szakosodott cégek állítják üzembe. Az előbbieknek meg kell vásárolni az Y2k-kompatíbilis változatát, és azt kell használni. Az utóbbiak cseréjét pedig rá kell bízni azokra a szakemberekre, akik az eredeti programot is üzembe állították.
Az alkalmazói programok jókora részét azonban valamikor házilagosan barkácsoltak össze. Nem szeretném, ha az olvasó azt hinné, hogy ez rosszalló kijelentés. Olyannyira nem az, hogy ez az iparág - hosszú pangási időszak után - ismét virágzásban van. Jártam olyan cégeknél, amelyek alkalmazói programjaikat maguk készítették. Náluk - elmondásuk szerint - nincs Y2k-probléma, senkire sincsenek rászorulva: minthogy mindent maguk csináltak, minden programról tudják, hogyan működik, mi van benne, hol kell igazítani rajta. E cégek most általános revíziót tartanak, tabula rasát csinálnak: minden programot megnéznek, mindent kijavítanak, és így - sok-sok év múltán - ismét rend lesz a "házuk táján".
Az egyik cégnél elmondták: a programok átnézésekor maguk a programozók fedezték fel, hogy programjaiknak az 5-10 százalékát már nem használják, csak a helyet foglalják a gépben, és időt fordítanak a karbantartásukra. Ezeket - fölfedezésük után - ünnepélyesen a szemétbe dobták. Találtam olyan intézményt is, ahol húsz-harminc éves programok futnak a legalább ilyen korú gépeken. Ezeket, persze, 2000-ben is tovább akarják futtatni. E programok valamikori íróit - bőven a nyugdíjkorhatár felett - megtalálták, s ők örömmel vállalták, hogy segítenek a programok átvizsgálásában. Ezeket az intézményeket különösen szeretem.
Öreg gépek kulcshelyzetben
Nálunk a kilencvenes évek elején az öreg "nagyszámítógépeket" a legtöbb helyen kidobták. Amerikában ellenben szinte nem találtam olyan nagyobb számítóközpontot, ahol ne lett volna - kulcshelyzetben - néhány öreg masina. Ezek ugyanis nagyon megbízhatóan működnek, egyrészt azért, mert az elmúlt évtizedek alatt az alkatrészek "beégtek", másrészt mert egy kifinomult technológia eredményeként kerültek a számítóközpontba. Feltörésükkel nem érdemes bíbelődni. Operációs rendszerükön nem fog sem vírus, sem hacker. Az alkalmazói programok "emberközeliek", a munkatársak hozzászoktak a képernyőképekhez, ezért szinte sohasem hibáznak. Nincs az a hiper-szuper dobozos program - mondták -, amely a régi alkalmazói rendszereket helyettesíteni tudja.
Előfordul, hogy már nem találhatók meg a hajdani programozók, s a régi dokumentációk is elvesztek. Elsősorban az ilyen esetekre kínál néhány cég félig automatikus Y2k-javító programot. Ha ezt ráengedik a vizsgálandó szoftverre, egymás után megkeresi a két számjegyes évszámokat. A program azért csak félig automatikus, mert - nyilvánvaló - olyan számokat is találhat, amelyek évszámnak látszanak, de mégsem azok, s emiatt a javítás mindenkor csak kézzel végezhető el.
Nagyon sok cég csak most ébredt rá arra, hogy nem tud mást tenni, mint hogy lecseréli az alkalmazói rendszert. De hiába van pénze a cserére, mégsem tudja végrehajtani, ehhez sokszor két-három évre is szükség van. Ilyenkor jön az ideiglenes (részleges) megoldás, amellyel az intézmény átvészelheti az új évezred első éveit - igaz, óriási veszteségek árán. (Folytatjuk)
Kovács Győző

(ÉT)