Egy év elején felfedezett aszteroida pályájának pontosabb meghatározásával kiderült, hogy az eddig ismertnél nagyobb annak az esélye, hogy becsapódik a Földbe. A korábbi számítások alapján az ütközés 2039-ben, 1:1 000 000 eséllyel következett volna be. Újabb adatok arra utalnak, hogy az 1999 AN10 jelű objektum 2044-es becsapódási esélye már 1 az 500 000-hez. A pálya módosításához szükséges megfigyeléseket egy ausztrál amatőr csillagász végezte el.
A hírt Don Yeomans, a NASA földközeli objektumok után kutató programjának (Near-Earth Object Program Office) vezetője jelentette be. Ezek a számok még mindig nem túl rémisztők; a csillagászok szerint átlagosan is 1 az 1 000 000-hoz esély van arra, hogy egy ismeretlen, 1 km-nél nagyobb átmérőjű kisbolygó egy adott évben bolygónkba csapódjon. A becsapódás esélyének kétszeresére növekedése mégis nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek között, mivel elérte azt a küszöbértéket, amely felett már különleges figyelemmel követnek egy objektumot.
A kisbolygó egyébként legelőször 2027. augusztus 7-én "látogatja meg" a Földet, mindössze 32 600 km-es magasságban repülve el bolygónk felszíne felett. Ez a távolság kevesebb, mint a Föld-Hold távolság tizedrésze, a becsapódás esélye azonban ekkor még gyakorlatilag nulla lesz. A Föld mágneses pajzsán (a magnetoszférán) való áthaladás hatására a kisbolygó felszínéről poranyag távozhat el, halvány burkot alakítva ki körülötte. A közeli találkozás nagy valószínűséggel megváltoztatja a kisbolygó pályáját is.
Ha egyelőre nem következik is be a becsapódás, minden egyes földközelség közelítheti a két égitestet, egyre növelve a katasztrófa kockázatát. Csak reménykedhetünk benne, hogy a jövő század technikája képes lesz elhárítani az ilyen jellegű veszélyeket.
Föld-súroló kisbolygók
A kisbolygók nagy része a Mars és a Jupiter között kering, ez a fő kisbolygóöv. Föld-súrolónak azokat a kisbolygókat nevezik, melyek 1,3 csillagászati egységnyi távolságnál közelebb merészkednek a Naphoz (1 csillagászati egység a közepes Föld-Nap távolsággal, azaz 150 millió km-rel egyenlő). Eredetük vitatott, valószínű azonban, hogy nagyobbik részük a fő kisbolygóövből származik, s egyfelől a kisbolygóöv tagjainak egymással való ütközése és feldarabolódása nyomán, másfelől a Jupiter gravitációs hatása révén kerültek "szokatlan" pályára. Jelenleg kb. 250 Föld-súroló kisbolygót tartanak nyilván. Közülük az (1036) Ganymed a legnagyobb, 41 km-es átmérővel. Becslések szerint legalább ezer olyan, 1 km vagy azt meghaladó átmérőjű Föld-súroló kisbolygó létezhet, melyek potenciális veszélyt jelenthetnek bolygónkra.
Érdekes, hogy a Földbe való becsapódások gondolatát csak a XX. század 60-70-es éveiben fogadták el, Eugene Shoemaker asztrogeológus javaslatára. Azóta folyamatosan követjük a potenciálisan veszélyt jelentő égitestek pályáit, miközben egyre többet fedezünk fel belőlük. A kutatás az utóbbi pár évben kapott nagy lendületet, amiben szerepe lehetett a katasztrófafilmek hatásának is (Deep Impact, Armaggedon).
Potenciálisan becsapódó égitestek
Potenciálisan becsapódó égitesteknek nevezzük azokat a Föld-súroló égitesteket, amelyek esetében a földpálya és az égitest pályája közti távolság kisebb 7,5 millió km-nél. 1998-ban 141 db ilyen objektumot ismertünk, de összességében 10-50 ezer darab lehet belőlük! Fényességük alapján többségük átmérője 200-250 méter. A Föld légköre kb. 200 méteres átmérőig óv meg bennünket a becsapódástól, hacsak nem tömör vas-nikkel darab érkezik.
Egy másik igen veszélyes objektum az 1997 XF11 jelű kisbolygó. 1998-ban nagy vihart kavart a bejelentés, miszerint az égitest 2026. október 28-án ugyanazt a helyet szeretné elfoglalni a térben, mint a Föld. A pontosabb pályaszámítások alapján mostanra kissé lehiggadtak a kedélyek (kb. 900 ezer km-re halad el mellettünk), így a becsapódás esélyét jelenleg nullának tekintjük.
Becsapódások és hatásaik
A légköri atomrobbantásokat figyelő hálózat néhány év leforgása alatt 60-80 külső eredetű eseményt észlelt, amelyek valószínűleg a légkörben felrobbant külső eredetű testek lehettek. Valójában sokszor ennyi lehet a számuk. Becslések szerint hetente 2 találhatja el a Földet, illetve kb. kétóránként haladhat el egy 10 tonnás test a Föld mellett!
Olyan becsapódás, amely egy városnyi területet pusztíthat el, évszázadonként egy-kettő fordulhat elő. Százezer évenként számolhatunk olyan becsapódással, amelynek következményei globális kihatásúak. Nagyjából egymillió évenként ütközhet bolygónk 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidával. Ha egy ilyen katasztrófa ezekben az években következne be, körülbelül 1 milliárd ember halálát okozná. Jelenlegi ismereteink szerint az aszteroidabecsapódások jelentik az egyetlen olyan természetes veszélyforrást, amely az emberi civilizációt egyik pillanatról a másikra megsemmisítheti vagy jelentősen visszavetheti fejlődésében.
A globális katasztrófa
Mi történne egy igazán nagy, több km átmérőjű test becsapódását követően? Eltekintve a gyors hatásoktól (földrengések, szökőárak, tűzvész stb.) az igazi gondot a Föld testéből kiszórt anyag jelentené az élővilág számára. Becslések szerint egy 10 km-es test becsapódása kb. 3000 Badacsony-térfogatú anyagot szórna ki. A por szétterülne a légkörben, s ún. becsapódási tél köszöntene be. A légköri áramlatok ugyanis egyenletesen eloszlatnák, a felszálló légáramlások pedig akár évtizedekig is lebegtethetnék a legfinomabb szemcséket a sztratoszférában. A napsugárzás nem jutna el a felszínre, a növények elpusztulnának, a táplálékláncok összeomlanának, miközben hirtelen jégkorszak köszöntene be. Ezután viszont roppant gyors globális felmelegedés következne, a légkörbe került rengeteg üvegházhatású anyag miatt (szén-dioxid, illetve vízgőz). Ilyen szélsőséges és gyors éghajlati változásokat még azok az élőlények is nehezen élnék túl, amelyek valamilyen szerencse folytán nem pusztultak éhen.
Ajánló:
Nagyszabású kutatóprogram a földsúroló kisbolygók, illetve a bolygónkra potenciálisan veszélyes égitestek után. Hírek, képek, linkek egyéb honlapokhoz a témában.