120 éve fedezték fel az északkeleti átjárót

A XVI. században több európai ország lázasan keresett egy olyan tengeri utat, amelyen hajóik akadálytalanul eljuthatnak az ázsiai kereskedelmi központokba.

A XVI. században több európai ország - így Anglia és Hollandia is - lázasan keresett egy olyan tengeri utat, amelyen hajóik akadálytalanul eljuthatnak az ázsiai kereskedelmi központokba. Számos expedíció indult az Északi-sarkra, amelyek kimondhatatlan nehézségek árán és nagy veszélyek közepette újabb és újabb észak-sarki hajóutat fedeztek fel Ázsia felé. Végül 120 esztendővel ezelőtt, 1879. július 18-án haladt át igen mostoha körülmények között az északkeleti átjárón Adolf Erik Nordenskiöld svéd sarkkutató. (Az északkeleti átjáró hajózó útvonal Eurázsia északi partjai mentén a Csendes-óceán felé. Hosszúsága a Barents-tengertől a Bering-tengerig kb. 6500 kilométer.) Nordenskiöld 1878 júliusában futott ki 300 tonnás gőzhajójával, a Vegával Tromsö észak-norvégiai kikötőből. Kezdetben kedvezőnek bizonyultak a jégviszonyok, de később mégis úgy kellett döntenie, hogy a telet a Csukcs-félszigeten töltik, nehogy a jégpáncél fogságába kerüljenek. Így azután a Vega csak 1879. július 18-án tudta folytatni útját és szerencsésen áthaladt az északkeleti átjárón. A Bering-tengeren át a Csendes-óceánra kijutva Jokohama, Port Szuez és Nápoly érintésével tért vissza hazájába az expedíció. Ezzel első ízben sikerült teljes hosszában végighajózni az északkeleti átjárón, amely az idő múlásával nemcsak az orosz, hanem a nemzetközi hajózás számára is egyre nagyobb jelentőséggel bír - különösen miután a Szovjetunió 1967-ben megnyitotta azt minden nemzet hajói számára. Az északkeleti átjárón szünet nélkül jégtörő flotta járőrözik, hogy azt a súlyos a jégzajlás és a sarki éjszaka ideje alatt is hajózható állapotban tartsa.

(ÉT)