A Nap mágneses hullámain szörfölve<br/>

Idestova négy évtizede foglalkoztatja a napfizikusokat az a rejtély, hogy a napszél nagy sebességű részecskéi az elméletileg várhatónál kétszerte gyorsabban (a másodpercenkénti 900 kilométert is elérve) száguldanak.

Ezt először a Mariner 2 űrszonda napszélmérő berendezései mutatták ki, még 1962-ben. A legújabb megfigyelések és elméleti számítások most meglepő magyarázattal szolgálnak a rejtélyre: a részecskék a napkorona mágneses hullámain szörfölve tesznek szert e meghökkentő sebességre.

A kutatók úgy vélik, a napkoronában sok, különféle frekvenciával rezgő mágneses hullám van. Ezek a mágneses erővonalak körül spirálozó napszél-részecskéket eltérő mértékben gyorsítják. A megfigyelések szerint például a koronalyukak mágneses hullámai különösen az elektronokat gyorsítják hatékonyan: a napszél ezekből származó összetevője nagy energiájú elektronokban gazdag. Ez utóbbiak a Föld sugárzási övezeteibe érkezve gyakran keltenek zavart a műholdak elektromos berendezéseiben, sőt, a földi távközlésben is.

Persze, vannak még megválaszolatlan kérdések. Mint Cranmer elmondta, a következő feladat az, hogy pontosan feltérképezzék a mágneses hullámok területi és frekvencia szerinti eloszlását. Ez utóbbi magyarázhatja ugyanis, hogy az oxigén és a nehezebb ionok miért kerülnek inkább szinkronba a hullámokkal, mint például a napszélben leggyakoribb hidrogénionok (protonok), vagy a szintén nagyobb mennyiségben levő héliumionok, amelyeknek a mágneses hullámok okozta gyorsulását az eddigi mérésekkel egyáltalán nem sikerült kimutatni a napkoronában.

(ÉT)

Ajánló:

Az Európai Űrügynökség sajtóközleménye a felfedezésről. THE SOLAR AND HELIOSPHERIC OBSERVATORY - a legjobb napkutató szonda.