Csillagpor az óceánfenéken<br/>

Egy közeli szupernóva-robbanás komoly katasztrófát okozhat, sőt, akár teljesen letörölheti az életet a Föld színéről. Ilyen váratlan csapás ellen aligha tud még védekezni az emberiség, ezért is indokolt a kérdés: érték-e ilyen hatások bolygónkat a múltban, és ha igen, milyen gyakran?

Német kutatók most egy mérési eljárást dolgoztak ki, amellyel kimutathatók a közeli szupernóva-robbanások ujjlenyomatai - az óceánok mélyén. Tejútrendszerünkben 1604 óta nem észleltek szupernóva-robbanást. Akkoriban Kepler "új csillag"-ként jegyezte fel a fényes égi tüneményt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a XVII. század óta nem voltak ilyen robbanások galaxisunkban, sokkal inkább a megfigyelőeszközök fejletlenségének tudható be a hiányuk. Tavaly például felfedezték egy 680 évvel ezelőtti szupernóva-robbanás utófényét, ráadásul csillagászati léptékben nyugtalanítóan közel, mindössze 700 fényév távolságban. Rejtély, miért nem vették észre akár szabad szemmel is a kor csillagászai.

Ennél közelebbi esemény azonban aligha kerülhetné el figyelmünket. 1987-ben Mal Ruderman asztrofizikus kimutatta, hogy egy közeli (100 fényéven belüli) szupernóva-robbanás gamma és röntgensugarak olyan özönével árasztaná el a Földet, amely komolyan károsítaná az ózonréteget, és ezzel védtelenné tenné a Földet a Nap káros ultraibolya sugaraival szemben. Ez katasztrofálisan érintené bolygónk élővilágát, jóllehet a kitörés az égen csupán egy fényes felvillanásként jelenne meg. (Egyes elméletek hasonló katasztrófának tulajdonítják a fajok 270250 millió évvel ezelőtt bekövetkezett, egyébként máig megmagyarázatlan tömeges pusztulását.)

A más galaxisokban megfigyelt szupernóva-robbanások gyakoriságából arra következtethetünk, hogy ilyen közeli robbanás átlagosan százmillió évenként következhet be. Ebben a léptékben mérve az emberi civilizáció még igencsak zsenge, kifejezett balszerencse lenne, ha máris szembesülnünk kellene egy ilyen katasztrófával. Mindazonáltal jó volna tudni, hány ilyen robbanás érintette Földünket az idők során.

Günter Korschinek és munkatársai a Müncheni Műszaki Egyetemen olyan mérési eljárást dolgoztak ki, amellyel kimutathatók a szupernóva-robbanás nyomai a Földön. A szupernóvák ugyanis nemcsak rombolnak, hanem egyúttal a Világegyetem legtermékenyebb "építőmesterei" is. A robbanó napokban az anyag sűrűsége és forrósága eléri azt a mértéket, amikor az atommagok már a legnehezebb elemekké - például ólommá vagy arannyá - is fuzionálhatnak. Ezek kizárólag szupernova-robbanásokban jöhetnek létre, míg például a szilícium vagy a vas a csillag energiáját adó magfúziókban is keletkezik. A robbanás aztán valamennyi elemet szétszórja a Világegyetemben.

A szupernóvákban termelődik a vas egyik ritka izotópja, a vas-60 is, amelynek felezési ideje 1,5 millió év. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy egy nem túl régi és közeli robbanásból származó maradványait még ki lehessen mutatni a földi sziklákban. Korschinek és munkatársai ennek nyomait keresték egy a Csendes-óceán déli részéről származó mélytengeri, vasban gazdag ferromangán kőzetben. A kéreg, miközben folyamatosan magába gyűjti a tengervízben oldott fémeket, nagyon lassan vastagodik: ez 1 millió év alatt nagyjából néhány millimétert tesz ki. A kutatók egy olyan mintát vizsgáltak, amely 1 kilométeres mélységből származott. A vas-60 nyomait három rétegben keresték, amelyeknek először a korát határozták meg: a legidősebb 613 millió éves volt. Majd tömegspektrométeres izotópválogatás után megmérték a vas-60 részarányát. Ezután kiszámolták azt az állandó háttérsugárzást, amely abból adódik, hogy a kozmikus sugárzás részecskéi a légkör kripton-atomjaival ütközve szintén termelnek vas-60 izotópot. A mérések azonban átlagosan is legalább tízszer annyi vas-60-at mutattak ki a mintában, mint amennyit ez a háttérsugárzás megmagyaráz. A minta középső rétegében - amely 3,76 millió évvel ezelőttről származik - az izotóp koncentrációja különösen magas volt. Ebből kiszámították, hogy ebben az időszakban olyan nagy mennyiségű vas-60 érkezett a Föld légkörébe, amely szerintük csak egy 100-180 fényévre levő szupernóva-robbanásból származhatott.

A kutatók úgy vélik, hasonló nyomok más kőzetekben is kimutathatók, és így feltérképezhető a Földünket ért szupernóva-robbanások története.

(ÉT)

Ajánló:

A szupernóvák rendszertana; nagyszerű összefoglaló táblázat az I. és II. típusú szupernóvák altípusairól. Szupernóvák és szupernóva-maradványok a hálózaton; szuper linkgyűjtemény! A legismertebb szupernóva, az SN 1987A lenyűgöző története - sok képpel és animációval. Képek a Rák-ködről; talán a legismertebb szupernóva-maradvány. Nemzetközi Szupernóva Hálózat; kitűnő oldal profiknak és amatőröknek egyaránt.