Kísérletek a Vosztok-tónál<br/>

Az antarktiszi Vosztok-tó fenekén, a 4 km vastag jégpáncél alatt már szinte ugyanolyanok lehetnek a viszonyok, mint az Europa feltételezett felszín alatti óceánjaiban. A kutatók bíznak benne, hogy amennyiben a jégpáncélt átfúrva behatolnak a tó vizébe, merőben szokatlan, új életformákat találnak majd.

A Vosztok-tó egy Ontario-tó méretű víztömeg az Antarktiszon, s valószínűleg bolygónk legelszigeteltebb élőhelye. Ez a legnagyobb a fehér kontinens 70 jég alatti tava közül. Egy 14 ezer négyzetkilométeres területet foglal el (a Balatonnál kb. 23-szor nagyobb), átlagos mélysége 500 méter.

A jégpáncél már évmilliókkal ezelőtt - egyesek szerint 35-40 millió éve - elszigetelhette a tó vizét a bioszféra többi részétől. Ebben az időben az embernek még nyoma sem volt a Földön, s nem sokkal azelőtt kezdődött az emlősök nagy felvirágzása. Az elszigetelt élőhelyen egy teljesen önálló biológiai fejlődés (evolúció) is lejátszódhatott.

Amennyiben valóban van odalent élet, akkor alkalmazkodnia kellett a szélsőséges hideg hőmérséklethez, a nagy nyomáshoz, a tápanyagszegénységhez és a teljes sötétséghez.

A tudósok biztosak benne, hogy találnak valamilyen létformát. Eddig ugyanis a legképtelenebb helyeken is bebizonyosodott, hogy az élet igen szívós valami. A forró gejzírtavaktól a szibériai tundra örökké fagyott talajáig mindenütt jelen vannak az élet egyszerűbb formái, főképpen az egyetlen sejtből álló baktériumok.

A geológusok is sokat várnak a Vosztok-tó vizsgálatától. Lehetséges például, hogy ugyanolyan körülmények között jött létre, mint a Kelet-Afrikai-árokrendszer nagy tavai, amelyek széttartó kőzetlemezek mentén alakultak ki. De ilyen képződmény lehetett egykor a Vörös-tenger is, amelynek vize a mélyben zajló aktív vulkanizmus miatt lefelé haladva egyre melegebb, ellentétben a megszokott helyzettel.

S itt érkeztünk el a Vosztok-tó űrkutatási jelentőségéhez. A jövőben ezen a helyen tesztelik azokat a robotszondákat, amelyek a Jupiter Europa holdjára fognak leszállni. A jelenleg is a Jupiter körül keringő Galileo-űrszonda eredményei alapján valószínűsíthető, hogy az Europa vízjégből álló felszíne alatt egy folyékony vízóceán húzódik, amelyben akár az élet is létezhet. Ha valóban így van, akkor az ottani lények hasonlóak lehetnek a Vosztok-tóban feltételezett létformákhoz, főleg, ha utóbbi valóban vulkanikusan aktív terület felett helyezkedik el. Feltehető ugyanis, hogy az Europa vize is meleg, részben a hold belső hőtermelése, de még inkább a Jupiter árapályhatásainak olvasztó hatása miatt.

A becslések szerint az Europa jégpáncéljának vastagsága hasonló lehet a Vosztok-tó felettihez. Így kitűnő alkalom kínálkozik azon technológiák kifejlesztésére és tesztelésére, amelyet a jövő évtized vége felé űrszondák juttatnak el a távoli égitestre.

1998-ban az oroszok egy 3623 méteres fúrást mélyítettek a jégsapkába, amely mindössze 120 méterrel állt meg a tó vize felett. A jégmintákban számos baktérium-, gomba- és moszatfajt találtak. Hasonló élőlények a tóban is lehetnek.

A technikai nehézségekről nem is szólva a tó vizébe való behatolás veszélyeket is rejt magában. Ha nem megfelelően sterilizált eszközöket használnak, akkor pillanatok alatt elszennyezhetik ezt a különleges élőhelyet, s a behurcolt mikroorganizmusok végezhetnek az ottani élővilággal. Ugyanez persze fordítva is logikus, bár annak a valószínűsége, hogy a tóból egy új, pusztító betegséget okozó baktérium indul útjára, igen csekély. Ennek elkerülésére amúgy is megnyugtató elképzelésnek tűnik az a technológia, mely szerint nem átfúrni, hanem átlyukasztani kell a jeget. A szonda lépésről lépésre olvasztaná be magát, a felette lévő részek pedig a nagy nyomás miatt folyamatosan összezáródnának. Amint eléri a tó vizét, megkezdhetné a fényképezést és az adatgyűjtést.

A zöldek máris tiltakoznak a kísérletek miatt, s némi joggal teszik ezt. Elmondásuk szerint ugyanis nem gátolni akarják a tudomány fejlődését, csak nem értik, miért nem lehet a műveleteket egy kisebb tónál kezdeni.

S. T.

Ajánló:

Részletek a Vosztok-tóról. Letölthető PDF-file.