Hol lehet elrejteni egy nukleáris robbantást?<br/>

Az atomok bomlási energiája a legnagyobb hatású erő, amit az emberiség eddig az irányítása alá vont, illetve felhasználta már jóra és rosszra egyaránt.

Szerencsére korunk nemzetközi törekvései között jelentős súllyal szerepel a világ atomarzenáljának folyamatos leszerelése, de eközben nem szabad elfeledkezni arról, hogy elszánt kutatásokat folytatunk a fúziós energia minél alaposabb megismerése és alkalmazhatósága céljából.
Az indiai Baratija Dzsanata Párt (BJP) újbóli megválasztása talán újraéleszti annak a reményét, hogy India aláírja a nukleáris kísérletek beszüntetéséről szóló átfogó egyezményt (angolul Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty, röviden CTBT). A BJP már 1998 decemberében jelezte ez irányú szándékát. Ezt a lépést pedig remélhetőleg követi majd Pakisztán is. Ám az egészen biztos, hogy mindkét nemzet teljes bizonyosságot követel majd arról, hogy a másik fél nukleáris tevékenysége, esetleges tiltott tesztrobbantásai hitelesen ellenőrizhetőek.

Az egyezményt eddig 154 nemzet írta alá, és ezek közül 51 ratifikálta is létrehozása, vagyis 1996 óta. Ám az utóbbiak közül csak 23 tartozik azon 44 nemzet közé, melyek ratifikálása szükséges lenne annak hatályba lépéséhez. E fennmaradó 21 nemzet közé tartozik India és Pakisztán is.
Persze mindenki tudja, hogy más aláírni valamit, és megint más ténylegesen be is tartani annak tartalmát. Ezért az Egyezmény előírja egy globális ellenőrző rendszer kialakítását, amelynek hálózata világszerte 321 megfigyelőállomásból állna. Ezek feladata többek között az lenne, hogy észleljék a föld alatti atomrobbantások által keltett szeizmikus zavarokat, háborgásokat, illetve hogy megkülönböztessék azokat a más természeti vagy mesterséges jelenségek okozta talajnyugtalanságoktól (az előbbire példa maga a földrengés, az utóbbira pedig mondjuk egy bányarobbantás).

A kérdés már csak az, hogy ki tudja-e játszani ezt a világméretű rendszert egy ország. A Columbia Egyetem és a New York Állami Egyetem két geológusa azt állítja, hogy lehetséges a dolog. Csupán megfelelő földtani környezet szükséges hozzá, ami alkalmas a robbantás hullámainak elleplezésére.
Szerintük az eltitkolni kívánt robbantás legmegfelelőbb helye egy olyan felszín alatti hely, ahol a szeizmikus hullámok képesek annyira letompulni, hogy a legközelebbi állomás már ne érzékelje azokat (a két államnak több olyan szeizmikus állomása is van, amelyek esetleg bekapcsolhatóak a nemzetközi észlelőhálózatba.) Ez pedig leginkább úgy lehetséges, ha a robbanás egy tágas, korábban már létező barlangban történik. Egy megfelelő barlang kialakítása pedig sórétegekben a „legegyszerűbb", ahol a (természetesen normál, nem nukleáris) robbantásos kibányászás helyett, ami rövid idő alatt gyanút keltene, a föld alatti üreg egyszerűen kioldható. Egy másik fontos feltétel a barlang mélysége, ami nem lehet túlságosan nagy, mert akkor a felette lévő kőzetrétegek nyomása egyszerűen beomlasztaná és ezáltal megszüntetné azt.

A két geológus ezért megvizsgálta a indiai-pakisztáni térség sókészleteit a fenti szempontok figyelembevételével. Eredményeik szerint csak két indiai és két pakisztáni terület alkalmas titkos nukleáris robbantások végzésére, az észlelés minimális kockázatával. A négy terület egyike sem túlságosan nagy, így esetlegesen szükséges ellenőrzésük hatékonyan megoldható lenne.
Ez pedig elegendő bizonyosságot ad Indiának és Pakisztánnak arra, hogy a szerződés valóban ellenőrizhető, ezért érdemes aláírniuk. A további korlátozó tényezők már inkább politikai jellegűek, ugyanis a két országnak el kellene fogadnia, hogy területüket nemzetközileg ellenőrizzék.
Az eddigiek mellett a két geológus arra is rámutatott, hogy más nemzetek jóval több lehetőséggel rendelkeznek tiltott robbantások végrehajtására. Többek között Iránt említik, illetve felteszik a kérdést, hogy mi a helyzet az USA-val, ahol most úgy tűnik, hogy még három évvel az aláírás után is visszautasítják az egyezmény ratifikálását.

Sik András

Ajánló:

Egy tanulmány a nemzetközi atompolitika aktuális kérdéseiről Az atomenergia békés célú felhasználását koordináló hazai szervezet honlapja. A Nature Science Update beszámolója a témáról.