A Hubble jobb, mint újkorában<br/>

A tavaly decemberben megjavított Hubble-űrtávcső ismét munkába állt, s két lélegzetelállító felvétellel - egy haldokló csillagról és egy gigantikus galaxishalmazról készült fotóval - kápráztatta el a csillagászokat.

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, tavaly decemberben a Discovery űrrepülőgép legénysége elvégezte a Hubble-űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) harmadik javítását, többek közt új giroszkópokat és számítógépet helyezve el a szerkezeten. Néhány hetes kalibrációs és tesztelési szakasz után a HST újra munkába állt: az itt látható két felvétel az első, ami a javítás óta készült. "Az asztronauták kitűnő munkájának köszönhetően a Hubble jobb, mint újkorában" - mondta dr. Ed Weiler, a NASA egyik magas rangú hivatalnoka.

Az első képen egy Naphoz hasonló, élete vége felé járó csillag környezetét figyelhetjük meg. A csillagról ledobódott anyag ún. planetáris köd formájában tárul elénk, s a Hubble remek képességeinek köszönhetően részletesen megfigyelhetjük szerkezetét is.
A szóban forgó égi objektumot annak idején Eszkimó-ködnek nevezték el, mivel földi telepítésű távcsővel szemlélve a köd egy szőrmés eszkimócsuklyára emlékeztet. Valójában az alakzat közepén egy csillag körüli anyagkorong helyezkedik el, amelyet egy sugárirányban kifelé mozgó, üstökösszerű képződményekből álló gyűrű övez. E gázcsomókat néhány ezer évvel ezelőtt, az ún. vörös óriás fázisban dobhatta le a csillag, amikor nagy mérete miatt nem tudta megtartani külső burkait. A képen az egyes kémiai elemeket is meg tudjuk különböztetni: a vörös a nitrogénnek, a zöld a hidrogénnek, a kék az oxigénnek, a lila pedig a héliumnak felel meg. Az Eszkimó-köd az Ikrek csillagkép területén, tőlünk mintegy 5000 fényévnyi távolságra fekszik.

Az alsó képen csak úgy hemzsegnek a csillagvárosok, de az Abell 2218 jelzésű galaxishalmaz mégsem ezért számít különlegesnek. A felvételen jól láthatók azok a különös ívek, amelyek az ún. gravitációslencse-hatás miatt alakultak ki. Ez a jelenség az egyik legfontosabb bizonyíték Einstein általános relativitáselmélete mellett.

A Világegyetemnek egy távoli pontjáról felénk haladó fénysugár számára nem mindig az egyenes út bizonyul a legrövidebbnek. A gravitációs tér ugyanis a fény haladási irányát is befolyásolja, ahogyan azt már Einstein feltételezte általános relativitáselméletében. Ha véletlenül egy nagytömegű égitest közelében halad el, akkor az hatással van rá: eredeti irányától kissé eltéríti. Mivel egy nagy galaxishalmaz tömege óriási, a mellette elhaladó, illetve a belsején keresztülhaladó fénysugarak útja jelentősen megváltozik. A halmaz tárgylencseként működhet, és "mögötte", a távolban elhelyezkedő objektum képét felénk fókuszálja, akárcsak egy optikai lencse. Az így keletkezett képeket szokták kozmikus délibáboknak, a jelenséget pedig gravitációslencse-hatásnak nevezni.
A gravitációslencse-hatás a távoli galaxisok fényességét is megnövelheti, és egyébként észrevehetetlenül halvány csillagvárosokat tehet láthatóvá. Felléphet a többszörös leképezés jelensége is: ilyenkor egy adott objektum képét megsokszorozva láthatjuk.

Az Abell 2218 fekete-fehér felvételét már évekkel ezelőtt elkészítették a Hubble megfigyelésiből. Az itt látható új színes fotó azonban további információkat nyújt: a kép közepénél például egy kékes színű, így valószínűleg igen fiatal csillagváros látható, míg a vöröses foltok talán az eddigi legtávolabbi, legnagyobb vörtöseltolódású galaxisoknak felelnek meg.

S. T.

Ajánló:

Az Abell 2218 galaxishalmaz képe és leírása az Űrtávcső Tudományos Intézet oldalain. Az Eszkimó-köd képe és leírása az Űrtávcső Tudományos Intézet oldalain. Egy újabb nagyszerű példa a gravitációslencse-hatásra. Újabb planetáris ködök a HST-től, benne kialakulásuk részletes tudományos hátterével (magyar nyelven).

Korábban:

Részletes beszámoló az [origo]-ban.