Egyik világvége a másik után<br/>

Alig ocsúdtunk fel az ámulatunkból, hogy már megint elmaradt egy világvége, máris nyakunkon a következő. Szerencsére ez nem az idén aktuális, "csak" néhány milliárd év múlva. De ami késik, nem múlik. Jó hír a bajban, hogy ennek "köszönhetően" nem fogjuk megérni azt a kínos pillanatot, amikor a vörös óriássá váló Nap ötmilliárd év múlva felperzseli bolygónkat.

A legújabb kozmikus katasztrófa szülőatyja John Dubinski, a Toronto Egyetem csillagászprofesszora. Dubinski számítógépes modellje segítségével megállapította, hogy a Tejútrendszer néhány milliárd éven belül összeütközik az Andromeda-köddel és egyesül galaxisszomszédunkkal.

Mint tudjuk, az Andromeda-köd a hozzánk legközelebbi, a Tejútrendszerhez hasonló méretű, nagy spirálgalaxis. Mindkét galaxis - több kisebb csillagrendszer társaságában - a galaxisok Lokális Rendszernek nevezett csoportjába, egy kisebb galaxishalmazhoz tartozik. Jóllehet, a Világegyetem tágulása következtében a galaxisok általában egyre távolabbra kerülnek egymástól, ez az egy rendszerhez tartozó, gravitációsan egymás kölcsönös hatása alatt álló rendszerekre nem igaz. Azok esetében a gravitáció hatása felülmúlhatja a tér kozmológiai eredetű tágulásából adódó távolodást. Már régóta jól ismert például, hogy az Andromeda-köd az egyike azon kevés galaxisnak, amely nem távolodik a Tejútrendszertől, hanem az említett együvé tartozás miatt nem csekély, másodpercenként 140 kilométeres sebességgel közeledik felénk.

Dubinski megállapította, hogy a két csillagrendszer olyan pályán közelít egymás felé, amelyen elkerülhetetlennek látszik az összeütközés. A modellben a két galaxis 100-100 millió csillaga és a sötét anyaga közötti gravitációs kölcsönhatást vette figyelembe. Számításai szerint az ütközés mintegy három milliárd év múlva következik be.

Alaposabban szemügyre véve az eseményeket, a félelmetesnek hangzó galaxiskarambol ép bőrrel megúszhatónak tűnik. A galaxisok ugyanis egészen másképpen ütköznek, mint a hétköznapi testek. Utóbbiak rugalmas ütközésük esetén szétpattannak, mint két biliárdgolyó, rugalmatlan ütközéskor viszont összeakadva a helyszínen ragadnak, mint két gépkocsi. A galaxisok ezzel szemben szinte üresek, hiszen csillagaik között azok méretéhez képest rengeteg üres tér található. Emiatt lesz egészen más az ütközés menete. Legfőbb jellegzetessége, hogy az említett földi példákkal szemben nem pillanatszerűen, hanem szinte észrevétlenül, nem kevesebb, mint egymilliárd év leforgása alatt következik be.

A méltóságteljesen közeledő Andromeda-köd egyre nagyobbnak fog látszani az égbolton, egyre pompásabb látványt nyújtva. Valószínűleg a folyamatból ezen kívül mást nem is vesznek észre három milliárd év múlva a Földet benépesítő utódaink, feltéve persze, hogy mindvégig oly sikeresek lesznek a menetrendszerűen megjósolt világvégék túlélésében, mint amilyen szerencsésen mi túljutottunk a múlt hétre beharangozott különféle katasztrófákon.

Az ütközés során a két galaxis fokozatosan egybeolvad, egyetlen, hatalmas objektummá egyesül. Mindkét galaxis csillagainak egy része - köztük a számítások szerint valószínűleg a Nap is - az óriásgalaxis középpontja felé sodródik, míg más csillagok a gravitáció lendítő hatására kirepülnek az intergalaktikus tér mélységei felé.

Ha a Nap valóban az új, óriásgalaxis közepe felé veszi útját, akkor a majdani földlakóknak páratlan látványban lesz részük. A galaxisok egyesülése ugyanis a csillagközi gázfelhőkben erőteljes csillagkeletkezési hullámot indukál, aminek nyomán hamarosan a szupernóvák égi tűzijátékának lehetnek szemtanúi a földiek. Dubinski számításai szerint oly sok szupernóva villan fel egyidejűleg, hogy fényüknél éjszaka a szabadban is lehet olvasni.

A Dubinski eredményeit ismertető cikk nem tárgyalja, hogy milyen erős káros, nagyenergiájú sugárzások érik majd a Földet a sok közeli szupernóvarobbanás következtében. Arra sem tér ki a cikk, hogy milyen valószínűséggel halad el az Andromeda-köd valamelyik csillaga oly közel a Naprendszerhez, hogy komoly instabilitást vált ki a bolygórendszerben. Márpedig egy ilyen, a Föld pályáját drasztikusan megváltoztató instabilitás súlyos hatással lenne a földi élővilágra, ha egyáltalán lesz még ilyen három milliárd év múlva.

Dubinski a leírt galaxisütközés modellezésével csupán tesztelni akarta számítógépes programját, amelyet a továbbiakban a galaxisok dinamikájának szimulációjára és a Világegyetem nagyléptékű szerkezeteinek kutatására kíván felhasználni.

www.spaceviews.com nyomán: Both Előd

A Tejútrendszer és az Androméda ütközésének képes forgatókönyve

Az Androméda először csak egy spirális fényfolt lesz az északi-őszi égbolton (a fehér csík a kép tetején).

Amint a két galaxis közeledik, egyre nagyobbnak tűnik majd, végül az égbolt jelentős részét betölti, miközben a Tejútrendszer porban gazdag középső síkja valósággal kettészeli.

Mikor a galaxisok elég közel kerülnek egymáshoz, hatalmas por- és gázfelhők - melyek mindegyike több tíz fényév széles - fognak összeütközni és összesűrűsödni, robbanásszerűen heves csillagkeletkezést indítva el. A két galaxis por és gázkorongjai a hatalmas gravitáció hatására eltorzulnak. Az Androméda "elsöpri" a galaxisunkat, míg az ég megtelik különböző gáz-, és porcafatokkal, valamint csodálatos, kéken világító csillaghalmazokkal.

Miután összeütközik a galaxisunkkal, az Andromédának kb. 100 millió évbe fog telni, hogy egy lassú és méltóságteljes kanyart tegyen, mielőtt magja belerohan a Tejút magjába. Röviddel ezután a régi és az új csillagok összekeverednek, és egy új elliptikus galaxist hoznak létre.

A magok egyesülése miatt a központi fekete lyukak is összeolvadnak, s így kialakuló szörnyeteg aktív galaxissá változtatja az új csillagvárost, ragyogó maggal és a belőle kiinduló jetekkel.

A távoli jövő csillagászai nem találnak majd semmiféle nyomot, ami a két valaha volt csodálatos spirálgalaxisra utalna - azokra a csillagvárosokra, amelyeket egy rég elfeledett civilizáció Androméda-ködnek és Tejútrendszernek nevezett.

Füleki László

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag a Toronto Egyetem honlapján. A galaxisok összeütközését bemutató szimuláció mpg-formátumban letölthető.

Korábban:

Ha a saját szemével nem is láthatta, a SOHO napkutató szonda segítségével most elkaphatja a bolygóegyüttállás egyik pillanatát, ráadásul egy hatalmas, a Napon lejátszódó kitörés kíséretében. Május 5-én bekövetkezik a bolygóegyüttállás. Mint már korábban megnyugtattuk kedves Olvasóinkat, ettől még nyugodtan alhatnak. Tekintse meg megújult cikkünket!