A Sas "szeme"<br/>

A Hubble-űrtávcső itt látható felvételén hatalmas, fényes szemként tündököl a Sas (Aquila) csillagképben látható NGC 6751 planetáris köd. A köd gázfelhőit a középen levő fényes csillag lövellte ki évezredekkel ezelőtt.

A planetáris ködök a kis felbontású távcsövekkel látható, kerek formájukról kapták nevüket, és nincs semmi közük a bolygókhoz. Az életük vége felé járó, Napunkhoz hasonló csillagok által ledobott gázrétegekből állnak, amelyek egy hagyma szirmaihoz hasonlóan veszik körül a visszamaradt csillagmagot, amelynek erős ultraibolya sugárzása fluoreszkálásra készteti a gázfelhőket. A csillagászok szerint mintegy 6 milliárd év múlva Napunk is hasonló sorsra jut.

Az itt látható képet a Hubble Heritage Project (Hubble Örökség Projekt) egyik munkacsoportja a Hubble-űrtávcső széles látószögű/bolygófényképező kamerájával (WFPC-2) 1998-ban készített felvételekből állította össze. Ehhez három különféle színszűrővel készült, tehát más-más hőmérsékletű gázrétegeket kiemelő felvételt használtak fel.

A képen figyelemreméltó és elméletileg egyelőre még elég szegényesen magyarázott vonások figyelhetők meg. A középső csillagmaradvány körül (amelynek felszíni hőmérséklete a becslések szerint 140 000 Celsius-fok) csaknem kör alakban látható egy kék gyűrű, amely a legforróbb gázrétegeknek felel meg, míg a narancs és vörös színűek hidegebb gáztömegeket mutatnak. A hűvösebb gázok a csillagtól távolodva hosszú szalagként nyúlnak el, majd egy külső, szakadozott gyűrűben végződnek. Eredetük egyelőre bizonytalan, de az kétségtelennek látszik, hogy kialakulásukban fontos szerep jut a forró csillagmaradvány sugárzásának és a csillagszélnek.

A kutatók azt tervezik, hogy 2001-ben a Hubble ismét célba veszi az NGC 6751-et. Mivel a köd másodpercenként mintegy 40 kilométeres sebességgel tágul, az űrtávcső kimutathatja méretének növekedését, s ebből az eddigieknél pontosabban meghatározható az NGC 6751 távolsága. Ezt ma nagyjából 6500 fényévre becsülik, míg a köd átmérőjét 0,8 fényévre, amely mintegy hatszázszorosa Naprendszerünkének.

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag az Űrtávcső Tudományos Intézet honlapján. Általános információk és gazdag megfigyelési anyag magyar nyelven. Újabb planetáris ködök a HST-től, benne kialakulásuk részletes tudományos hátterével (magyar nyelven).

Korábban:

Tíz évvel ezelőtt, 1990. április 24-én startolt a Discovery-űrrepülőgép, fedélzetén a Hubble-űrtávcsővel. Azon a floridai reggelen új nap virradt a csillagászatra is: az aranykor első napja. A start utáni napon a legénység útjára engedte a teleszkópot, s az Univerzum már soha többé nem festett úgy, mint azelőtt: a Hubble forradalmasította a csillagászatot. 2000. május 9. Az elmúlt napokban több helyen is szenzációként jelent meg, hogy a Hubble-űrtávcső hidrogént talált a világűrben. Nos, ez éppen annyira számít szenzációnak, mint vizet találni egy tengerben. A lényeg nem ebben rejlik.