A legnagyobb közelség idején a Stardust mindössze 100 km-re lesz az üstökös magjától, így lehetőség nyílik jó minőségű felvételek elkészítésére is. A kómából gyűjtött anyag a szondáról való leválást követően egy speciális hőálló kapszulában, ejtőernyővel ereszkedik le a Földre. Maga a szonda visszatér a "mély-űrbe", s folytatja működését.
Az üstökösök kutatásának fontossága
A planetológusok igen nagy érdeklődést tanúsítanak az üstökösök iránt, mivel véleményük szerint e látványos égitestek magjai a Naprendszer legősibb, legkevésbé átalakult darabjai közé tartoznak.
A Wild-2
A célpont, a Wild-2 üstökös fiatal látogatónak számít a belső Naprendszerben (a találkozó során mindössze ötödik Nap körüli útján tart majd). Ez igen fontos szempont volt kiválasztásakor, mivel eddig nem sok anyagot veszített és összetételének arányai sem tolódhattak el. A közelmúltig pályája a Jupiter és az Uránusz közé esett, 1974 szeptemberében azonban veszélyesen megközelítette a bolygók királyát (0,006 CSE távolságban haladt el a Jupiter mellett; 1 CSE = 150 millió km). A gázóriás gravitációjának hatására a pálya megváltozott, s napközelpontja a Mars pályáján belülre került. A találkozó időpontjában az égitest pályaelemei lehetővé teszik, hogy a szonda szokatlanul kis sebességgel haladjon el mellette.
A szonda
A Stardust a NASA Discovery-programjának 4. tagja (az MPF, a NEAR és a Lunar Prospector után).
A szondát a nagyobb becsapódások ellen orrpajzsok védik, s külön műszer (Dust Flux Monitor) szolgál arra, hogy folyamatosan nyomon kövesse a becsapódások intenzitását és gyakoriságát, valós idejű adatokat közölve a mérésekről. Az adatokból kiderülhet, mennyire veszélyes a kómán való áthaladás.
Számos berendezés - pl. az optikai rendszer vagy az elektronika elemei - más projektek tartalék elemeiből került ki.
S. T.
Ajánló: