Az óceán okozza a Föld imbolygását<br/>

Megoldódott végre a Föld úgynevezett Chandler-imbolygásának több mint évszázados rejtélye. A jelenséget egy amerikai üzletemberből lett csillagász, Seth Carlo Chandler jr. fedezte fel 1891-ben.

A furcsa ingadozás egyike azoknak a bolygónk tengely körüli forgásában megfigyelhető rendellenes imbolygó mozgásoknak, amelyekhez hasonlót a kiegyensúlyozatlan pörgettyűkön is láthatunk. Mostanáig azonban a jelenség oka tisztázatlan volt.
A Föld forgástengelye a bolygónk belsejében és légkörében végbemenő tömegátrendeződések miatt folyamatosan változtatja irányát a szilárd kéreghez képest. Emiatt a Föld pólusai a felszínen elmozdulnak: az északi pólus helyzete például egy 26 méter élhosszúságú négyzeten belül változik. A pólusingadozásnak van egy lassú, évszázados szinten megmutatkozó, és több rövidebb időtartamú periodikus összetevője. Ezek egyike a Chandler-imbolygás, amely az elmúlt több mint száz év során végzett folyamatos megfigyelések szerint szabályosan ismétlődik, periódusideje 433 nap, azaz 1,2 év. Ez a jelenség az északi pólus vándorlásában legfeljebb 6 méteres elmozdulást okoz. Kiszámították, hogy ez az imbolygás 68 év alatt teljesen megszűnne, hacsak valahonnan nem kap folyamatos megerősítést. A megfigyelések szerint azonban a jelenség nem csillapodik, tehát valamilyen mechanizmus állandóan gerjeszti.
Az évek során számos feltételezés született arra, hogy mi lehet a gerjesztő forrás, például légköri jelenségek, a szárazföldeken levő vízmennyiség változásai (hótakaró, folyók, tavak stb.) vagy a Föld magjának és köpenyének kölcsönhatásai, ám egyiket sem sikerült igazolni. Most Richard S. Gross, a NASA Jet Propulsion Laboratóriumának kutatója megtalálta az imbolygás fő okozóját: ez pedig nem más, mint az óceán aljára ható ingadozó víznyomás, amelyet a hőmérséklet- és sótartalom, valamint az óceánáramlatok változásai idéznek elő. Numerikus óceán- és légkörmodellekkel, továbbá a Chandler-imbolygásra vonatkozó, 1985-1995 közötti nagyon pontos mérési adatok felhasználásával megállapította, hogy a jelenséget kétharmad részben az óceánfenéken változó víznyomás, egyharmad részben pedig a légnyomás ingadozásai okozzák. Gross az eredmény oroszlánrészét annak a párisi székhelyű nemzetközi mérőhálózatnak (az International Earth Rotation Servicenek) tulajdonítja, amelyet 1988-ban hoztak létre a Föld forgásának pontos megfigyelésére.

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

Seth Carlo Chandler, Jr. munkássága.