Idegen bolygók a lakható zónában<br/>

Egy nemzetközi csillagászcsoport három új, Naprendszeren kívüli bolygót fedezett fel, amelyek közül kettő az úgynevezett lakható zónában kering.

1995 óta 50 Naprendszeren kívüli bolygót (exobolygót) fedeztek fel a csillagászok. A jelenlegi mérési technológiák miatt ezek valamennyien a Jupiterhez, esetleg a Szaturnuszhoz hasonló méretű, valószínűleg főképp gázokból óriások - kisebb testeket egyelőre nem lehet észlelni. Ezért, továbbá a bolygók hol túlságosan kicsi, hol túlságosan nagy csillagtávolsága miatt azt tartják, hogy egyikükön sem lehetséges az általunk ismert élet jelenléte.

A három új bolygót viszonylag közel, 150 fényévnél közelebb lévő, Naphoz hasonló csillagok körül észlelték (a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 4,2 fényévnyire van).

A legkisebb a "forró Jupiter" jelzőt kapta, mivel tömege legalább 84%-a a Jupiterének, viszont a Merkúr naptávolságánál jóval közelebb kering csillagához, mindössze három nap alatt kerülve meg azt.

A legizgalmasabb a tömegben "középső" bolygó (legalább 1,26 Jupiter-tömeg), amely az epszilon Reticulum nevű csillag körül kering, 426 napos periódusidővel. Bár tömege alapján minden bizonnyal gázokból álló óriás, csillagtávolsága a Föld naptávolságához hasonló, tehát az úgynevezett lakható zónában van (mint említettük, mindhárom új bolygó csillagai a Naphoz hasonlóak). Ebben a távolságban stabilan folyékony halmazállapotban fordulhat elő a víz, az általunk ismert élet alapvető feltételeként. S ha magán a bolygón nem is lehet élet, az esetleg körülötte keringő szilárd felszínű nagyobb holdakon erre minden esély megvan. Amennyiben például a bolygónak a Jupiter Európájához hasonló kísérője van, akkor vízóceán boríthatja, s még felszíni, szigetelő jégréteg jelenlétére sincs szükség. Sajnos azonban a lehetséges holdakat egyelőre nem tudjuk észlelni.

A fenti gondolatmenet alapján ígéretes lehet a harmadik új felfedezett, 1,86 Jupiter-tömeggel és 743 napos keringési idővel. Csillagtávolsága ugyanis a Mars naptávolságához fogható, tehát szintén saját rendszerének lakható zónájában helyezkedik el. Sajnos azonban egy korábbi cikkben olvashatták, mi történik egy Mars méretű test ígéretes fejlődésével a Mars távolságában, s kevés esély van arra, hogy a bolygó Földhöz hasonló méretű holddal vagy holdakkal rendelkezik.

"Imbolygó" csillagok

Az eddig felfedezett exobolygók egyikét sem láthattuk még közvetlenül. Az észlelések során a csillagok radiális sebességváltozásait vizsgálják. A bolygó gravitációs hatást gyakorol csillagára, így annak mozgásában apró, periodikusan ismétlődő szabálytalanságok jelentkeznek. A dolgot egy olyan kalapácsvetőhöz lehet hasonlítani, aki éppen elhajítani készül sportszerét. A sportoló a csillag, a kalapács a bolygó; miközben "a kalapács a sportember körül kering", utóbbi jól láthatóan ide-oda imbolyog. A hasonló módon imbolygó csillagok fényében jól látható változások keletkeznek: amikor imbolygása miatt éppen távolodik tőlünk, fénye a vörösebb (hosszabb), közeledésekor pedig a kékebb (rövidebb) hullámhosszak felé tolódik el.

A "bolygóvadászat" következő nagy állomása az "imbolygó" csillagok rendszereinek közvetlen megfigyelése lesz. A munkát a Chilében nemrég elkészült távcsőóriások kvartettje kezdi (Very Large Telescope Inteferometer), majd a NASA 2009-ben indítandó műholdja folytatja (Space Interferometry Mission), amely öt évet szentel annak, hogy Földhöz hasonló bolygókat keressen a közeli, Naphoz hasonló csillagok körül.

Ezek az első exobolygók, amelyeket Ausztráliából fedeztek fel. A megfigyeléseket a négyméteres Angol-Ausztrál Teleszkóppal (Anglo-Australian Telescope) végezték ausztrál, angol és amerikai csillagászok.

S. T.

Ajánló:

Angol nyelvű sajtóanyag az Anglo-Australian Observatory honlapján a felfedezésről. További információk ábrák, grafikonok. Magyar nyelvű összefoglaló és gazdag linkgyűjtemény a témában. Szatmáry Károly kitűnő összeállítása.