Az atmoszféra miatt imbolyog a Föld

A geofizikusok már több mint egy évszázada tudják, hogy a Föld forgás közben rejtélyes módon "imbolyog". A jelenség oka mindeddig rejtély maradt.

Az úgynevezett. Chandler-ingadozás okait amerikai kutatók fejtették meg és publikálták. Leonard Euler svájci matematikus már a 18. században megjósolta, hogy a Földnek körülbelül egyéves periódussal imbolygó mozgást kell végeznie tengelye körül. A nehezen észlelhető ingadozást csak 1891-ben sikerült kimutatnia Carlo Chandler amerikai amatőr kutatónak. Chandler állócsillagok pozícióinak pontos mérésével úgy találta, hogy a Föld forgástengelye 14 hónapos periódussal vándorol egy mindössze 3-6 méter átmérőjű körön belül! Kimutatták, hogy ha ez az ingadozás egyetlen lökés eredménye lenne, akkor néhány évtized alatt le kellene csengenie. Következésképpen valamilyen hatás fenntartja ezt az imbolygást (energiát pumpál bele).

Ezt a külső hatást nem találták a tudósok egy évszázadon keresztül. A lehetséges okok periódusideje mindig eltért a mért 14 hónapos értéktől. A nagyobb földrengések rendszeresen ismétlődő külső hatást jelentenek, viszont túlságosan ritkán fordulnak elő. A hegyekben előforduló erős széltevékenység csekély mértékű a Föld forgástengelyének ilyen mértékű pertubálásához. Egy idő után az óceán vált a legvalószínűbb forrássá. Ennek eldöntése érdekében a Jet Propulsion Laboratory geofizikus kutatója, Richard Gross megvizsgálta a Föld tengelyingadozásait 1985 és 1996 között, és megpróbálta visszavezetni az óceánok és az atmoszféra nagy tömegeinek mozgásaira. A vizsgálathoz számítógépes modell segítségével szimulálta a levegő és a víztömegek mozgását. Az állandó szelek és az áramlatok hatása önmagában csekélynek bizonyult a jelenség magyarázatához, amikor azonban a szeleknek a víz közvetítésével a tengerfenékre gyakorolt hatását vizsgálta, úgy találta, hogy megvan a Chandler-ingadozás amplitúdójának kétharmada. További elemzés kiderítette, hogy az effektus hiányzó egyharmadát az atmoszféra nyomásingadozásai teszik ki.

A szimuláció eredményeképpen nyilvánvalóvá vált, hogy a tenger mozgásait túlnyomórészt az atmoszféra hozza létre. Ez a megállapítás a geofizikai kuriozitáson túl a Föld körül kerengő műholdak pozícionálása szempontjából is jelentős eredménynek számít. Egy ilyen imbolygó felszínhez képest nem könnyű az űreszközök nagy pontosságú helyzetmeghatározása, de legalább tudjuk, hogy mi hintáztatja a csónakot.

(Természet Világa)