Terraformálás: a Naprendszer átalakítása<br/>

Az emberiség rövidesen birtokában lesz annak a technikai tudásnak, amelynek segítségével módosíthatja a Naprendszer égitesteinek pályáját és naptávolságát.

A jelenlegi globális felmelegedés lehetséges hatásai eltörpülnek ahhoz az állapothoz képest, amely a távoli jövőben fenyegeti majd bolygónkat. A Naphoz hasonló csillagok átlagos életútját ismerve ugyanis valószínűsíthető, hogy körülbelül egymilliárd év múlva 10%-kal nő meg központi csillagunk sugárzási teljesítménye. Mintegy hárommilliárd év múlva ez az érték eléri a 40%-ot. Az utóbbi esetben a földi életformák döntő többsége halálra lesz ítélve, mivel a sugárzás a mai Vénuszhoz hasonló pokollá változtatja otthonunkat, a megszaladó üvegházhatás miatt.

Tegyük fel, hogy e távoli jövőben még léteznek emberek (vagy valamilyen leszármazottaik), s nem sikerül megoldani a csillagközi utazás problémáját (talán ellentmondásosnak tűnik, de egyik eset sem túlságosan valószínű). Ebben az esetben az egyetlen lehetőség az, hogy egy kicsit "átrendezzük" saját bolygórendszerünket, s a Földet a megfelelő mértékben eltávolítjuk a Naptól.

Don Korycansky (University of California), Gregory Laughlin (NASA) és Fred Adams (University of Michigan) csillagászok véleménye, hogy az ehhez szükséges tudással már régóta rendelkezünk, s a gyakorlati megvalósítás lehetősége sincs messze.

A kutatók szerint a Föld kimozdításához egy körülbelül 100 km átmérőjű kisbolygó segítségére van szükségünk, amelynek pályáját úgy módosítjuk, hogy az a Föld és a Jupiter pályájának közelében egyaránt elhalad. A Jupiter melletti elhaladáskor a kisbolygó lendületet kap a gázóriástól, "megcsapolva" annak gravitációs energiáját. A bolygókutató űrszondák esetében ez már bevett módszernek számít, lásd például a Szaturnusz felé tartó Cassini legutóbbi ún. hintamanőverét. Ezt az energiatöbbletet a kisbolygó aztán a Földnek adná le, amely ezáltal egy kissé kimozdulna jelenlegi pályájáról. Megfelelő tervezéssel és az eljárást a kellő alkalommal ismételve hosszú idő alatt jelentős pályamódosítás érhető el.

A számítások szerint a Nap megnövekedő teljesítményének ellensúlyozásához elégséges lesz, ha minden 6000 évben egyszer - vagyis körülbelül minden 240. generáció élete során - történik egy ilyen "hintamanőver".

Europa: az élet ígérete

A kutatók felhívják a figyelmet, hogy nemcsak a Föld pozíciója változtatható. Lehetőség lesz arra is, hogy új "földeket" hozzunk létre, például a Mars vagy a Jupiter Europa nevű holdjának (amelyen valószínűleg folyékony vízóceán van a jeges kéreg alatt) megfelelő naptávolságba állításával. Ugyanakkor azonban más bolygók helyzetén is módosítani kell, hogy ne boruljon fel a Naprendszer gravitációs egyensúlya. A leendő "naprendszer-mérnökök" munkája tehát igen finom tervezést és nagy előrelátást igényel majd.

S. T.

Ajánló:

A cikkben szereplő kutatók részletes publikációja erről az oldalról tölthető le.

Korábban:

2000. december 23. Nehezen hihető, de bolygónk folyamatos veszélynek van kitéve azon apró égitestek által, amelyek a Naprendszerben száguldozva bármikor becsapódhatnak a felszínbe. Tulajdonképpen csak tehetetlenül nézhetjük ezeket az eseményeket - már ha egyáltalán látjuk őket, mint ahogy az ma hajnalban is történt. A távoli égitestek felderítésére induló mesterséges égitestek sok esetben használják egyes bolygók - néha maga a Föld - gravitációs lendítő erejét. Üzemanyagot lehet megtakarítani, ha az úgynevezett hintamanőver segítségével lódítanak egyet az amúgy is sebesen száguldó űrszondákon. Az elmúlt évtizedben a repülésirányítók arra figyeltek fel, hogy a Föld mellett elrepülve erőt gyűjtő szondák az előre kiszámítottnál valamivel nagyobb sebességtöbbletre tesznek szert.