Bolondos Nobel-díj<br/>

A közönség tombolt, a díszterem rengett! Papírrepülőgépek landoltak a színpadon, időnként egy-egy színes strandlabda vegyült közéjük, és felhőkben a konfetti. Mindettől cseppet sem zavartatva magukat, tiszteletre méltó urak és hölgyek álltak a szónoki pultnál, és rövid tréfás előadásokat tartottak, néha versben. Ezután vidám táncbetétek következtek, amiket a jó kedvű közönség tapsviharral, szavalókórussal és újabb papírrepülőgépekkel honorált.

Mindez nem valami karneválon játszódott le, hanem a Harvard Egyetemen. A pódiumon szereplő előadók a világ minden részéből érkező komoly tudósok, akiknek teljesítményét itt most nem egészen komolyan veendő módon ismerik el. Úgynevezett Ig-Nobel-díj kiosztása folyik, ahol az Ig az "ignoble" (méltatlan) szóra utal.

Ezt a bolondos díjat 1991 óta évente osztják ki. Az Annals of Improbable Research (AIR) magazinban olvasható alapszabálya szerint olyan kutatásokkal lehet elnyerni, amelyeket nem lehet, vagy nem érdemes megismételni. A magazin 2000. október 5-én már tizedszer jelent meg, s bolondos és furcsa kutatási eredményeket közöl. A kanadai Jerald Bain és Kerry Siminoskia a férfiak cipőjének száma, testmagassága és péniszük hossza között nem létező összefüggést dolgozta fel statisztikailag. Munkájukkal menten elnyerték a statisztikai Ig-Nobel-díjat. Biológiai Ig-Nobel-díjat kaptak 1997-ben azok a svájci tudósok is, akik a különböző ízű rágógumiknak az agy aktivitására való hatását vizsgálták.

"A szokatlan teljesítményekért szokatlan díjak járnak" - gondolta Marc Abrahams, az Ig-Nobel-díj szellemi atyja, az AIR kiadója. Az itteni díjkiosztás nem is emlékeztet az ünnepélyes stockholmira. "Néha úgy érzem magam, mint Breki a Muppet showban" - mondja a ceremóniamester, Abrahams, ahogy hozzákezd a díjátadás enyhén kaotikus szertartásának lebonyolításához.

Persze nem csak díjátadás történik itt: tréfás 30 másodperces előadásokat is tartanak. Az időkorlát betartására bika külsejű döntőbírók, vagy szemtelen elemisták ügyelnek. Némelyik Ig-laureátusnak minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy-egy minioperában kell bizonyítania énekesi talentumát.

A mindenféle életkorú és társadalmi helyzetű nézőkből álló, bolondosan öltözött publikum teljesen kiszámíthatatlanul viselkedik. Diákcsoportok szavalókórusokat harsognak, vagy egész széksorok ugranak fel, és hangos rivalgással elhagyják az 1200 nézőt befogadó, zsúfolásig megtöltött termet.

Ebben a tréfás díjkiosztásban csak egyetlen van ami közös a valódi stockholmival: az igazi Nobel-díjasok. Legutóbb négy Nobel-díjas jött el: Sheldon Glashow (1979, fizika), William Lipscomb (1976, kémia), Dudley Herschbach (1986, kémia) és Robert Wilson (1978, fizika). Feladatuk nem korlátozódott pusztán a díjak átadására, hanem az illusztris kvartett az egyik minioperában is fellépett: bárányoknak öltözve ugráltak a színpadon, sőt még a mikrofonba is belebégettek.

Svédországból a díjazottak egy bőröndnyi pénzzel térnek haza. A Harvardon csak műanyag zacskót kapnak, benne mindenféle semmiséggel: régi címkék, filteres tea, sárga műanyag kacsa, cigarettacsikkek, vagy egy tekercs ragasztószalag. A díjazottaknak a szállást és az útiköltséget is a saját zsebükből kell fizetniük. Meglepő, de majdnem mindegyik kitüntetett eljön a díjátadásra. "Nincs abban semmi rossz, hogy a tudósok kölcsönösen kinevetik egymást" - véli az angol Len Fisher, az 1999-dik évi Ig-Nobel-díj nyertese, az ideális mártogatási tulajdonságú teakekszet leíró L=?Dt/4c²formula atyja.

Az AIR szerkesztőiből, tudósokból és Nobel-díjasokból álló bizottság dönti el, hogy az eléjük kerülő jó tízezer publikáció közül melyik tíznek a szerzőjét jutalmazzák. Mindenki mindenkit javasolhat, akár saját magát is. Így tettek azok a norvég kutatók is, akik A sör, a tejföl és a fokhagyma hatása az orvosi piócák étvágyára című tanulmányukkal javasolták magukat Ig-Nobel-díjra, amit meg is kaptak. Hogy végül ki lesz a díj tíz boldog nyertese, azt a bizottság egy éppen a szerkesztőség előtt elhaladó járókelő bevonásával dönti el.

"A tudomány egyszerre móka és komolyság" - kommentálja a díjkiosztó ünnepséget az Ig-veterán és Nobel-díjas William Lipscomb. "Ceremóniánk felkelti a tudomány, akár a rossz tudomány iránti érdeklődést". Szemhunyorítva utal egy korábbi pedagógiai Ig-Nobel díjra, amelyet Kansas nevelési bizottsága nyert el: a bizottság az állam iskoláinak tantervéből törölte Darwin fejlődéselméletének a tanítását.

Vannak azonban, akiknek szemében ez a móka túlságosan tiszteletlen dolog. Abrahams szemrehányó leveleket kapott Jacques Benveniste, az 1998. évi kémia Ig-Nobel-díj nyertese tisztelőitől. A francia tudós már évekkel előtte megkapta egyszer ezt a díjat a vízmolekulák memóriájának a fölfedezéséért. Az ötlet továbbfejlesztése, miszerint a vízmolekulák telefonon és interneten képesek továbbadnia információikat, újabb Ig-Nobel-díjra való jelölését eredményezte.

Német kutatókat eddig csak egyszer tüntettek ki ezzel a díjjal, méghozzá nem is annyira kutatókat, mint inkább publikációt. Az ominózus cikk a New England Journal of Medicine folyóiratban jelent meg. Az 1993 évi irodalmi Ig-Nobel-díjat azért nyerte el, mert több mint ezer szerzőjének száma százszorosa volt a cikk oldalszámának.

(Természet Világa)

Ajánló: