A NASA infravörös űrtávcső-programjának helyzete<br/>

Két évtizednyi előkészítés után célegyenesbe érkezett a NASA négy "nagy obszervatóriuma" közül az utolsó, az infravörös űrtávcső (Space Infrared Telescope Facility, SIRTF). Az elkészült berendezésekből mostanra összeállított mesterséges hold a következő hónapok során egy sor teszten megy át. A jelenleg tervezett indítási időpont 2002 júliusa.

Az SIRTF rövidítés első betűje eredetileg (a 80-as években) az űrrepülőgépre utalt (shuttle). Időközben felismerték, hogy előnyösebb, ha a mesterséges hold távolabbi pályára áll, mint ami akkor lenne lehetséges, ha az űrrepülőgép rakteréből emelik ki. Ezzel elvész ugyan a későbbi karbantartó űrutazások lehetősége, de a nagyobb távolság a földi eredetű infravörös háttértől ezért bőven kárpótol. A mostani tervek szerint a közel 1 tonnás SIRTF Nap körüli pályára áll, s 2,5-től 5 évig terjedő várható élettartama alatt a Földtől egyre távolabb kerül.

A távcső berilliumból készült fent látható főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed. Az indításkori tömeg jelentős részét teszi ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 Kelvinre (kb. -268 Celsius-fok) való hűtését oldják meg.

A tudományos célok

2000 decemberében hat olyan tudományos programot jelöltek meg, amelyek a remények szerint az SIRTF sikeréhez a leginkább hozzájárulnak majd. Ezek közt szerepel a Tejútrendszer aktív csillagfejlődési vidékeinek felmérése, a csillagkeletkezéssel kapcsolatban molekulafelhők vizsgálata, fiatal csillagok körül kialakuló bolygórendszerekkel kapcsolatos vizsgálatok, galaxiskeletkezési és galaxisfejlődési kutatások, mind a hozzánk közelebbi, mind a legtávolabbi megfigyelhető galaxisok segítségével.

A kiválasztott kulcsprogramok, illetve az infravörös űrtávcső kifejlesztésében részt vevő kutatók számára garantált észlelési idő mellett - a sikeres felbocsátás és tesztelés után - a kutatóknak módjukban lesz további észlelési javaslatokat is tenni, először előreláthatóan 2002. végén, majd évente egyszer. Rögtön a tesztelés befejezése után tervezik az égbolt infravörös forrásainak gyors feltérképezését, hiszen az új műszer az eddigieknél mintegy százszor nagyobb érzékenységet nyújt majd ebben a hullámhossztartományban. Ez a felmérés így hatással lehet az SIRFT későbbi tudományos programjainak tervezésére is. (Sky&Telescope News, F.S.)

A négy (három) "nagy obszervatórium"

Az eredeti elképzelések szerint valóban az SIRTF lett volna a negyedik olyan űrtávcső, amely a légkörön kívüli csillagászat "maradék" hullámhossztartományát is lefedi. Az optikai (látható fény) tartományban ugyanis a Hubble-űrtávcső, a röntgentartományban a Chandra, a gammatartományban pedig Compton-gammaműhold (Compton Gamma Ray Observatory) működik, illetve utóbbi már csak működött.

E távcsövek együttes észleléseinek köszönhetően - továbbá a földi telepítésű rádiótávcsövek bevonásával - a színkép minden részében nagy felbontással vizsgálhatunk egy adott objektumot. Amint a fenti képen látható, ugyanaz az égitest (jelen esetben a Centaurus-A galaxis) más-más látványt nyújt az egyes színképtartományokban, más-más információkat nyújtva számunkra. Az ilyen komplex megfigyelésekből ismerhetjük meg igazán egy objektum valódi szerkezetét és különféle tulajdonságait.

Ajánló:

Az infravörös űrtávcső hivatalos honlapja.

Korábban:

2000. június 5. A NASA megsemmisítette egyik legnagyobb tudományos műholdját, a Compton Gamma Obszervatóriumot. A 17 tonnás szerkezet el nem égett maradványai a Csendes-óceánba csapódtak.