Űrháború

Új-Mexikó egyik eldugott völgyében áll egy négyszintes, 1 méteres falvastagságú épület. Fegyverkísérletek folynak benne - olyan fegyvereké, amiket a Földön sosem fognak használni. Nem is lehetne, hiszen csak vákuumban működnek.

A világűr, mármint a bolygónkhoz közeli térség egykor "üres" volt, manapság azonban már tele van értékes és fontos eszközökkel. Az amerikai politikusok egy része épp ezért úgy gondolja, növelni kell a katonai jelenlétet "odafönn" is. Oroszország és Kína ugyancsak készül valamire. Ma még nincsenek támadó fegyverek Föld körüli pályán, de úgy tűnik, az űrhatalmakat semmi sem állíthatja meg, hogy ezt a hiányt pótolják.

Habár a részecskesugarak és más hasonló modern fegyverek világűrbe telepítése még odébb van, több olyan egyszerűbb fegyver is akad, amiket akár tucatnyi ország is képes megépíteni és a világűrbe juttatni. A katonai stratégák már az első szputnyik 1957-es felbocsátása óta törik a fejüket űrfegyverek létrehozásán, de az űrverseny első időszakában ezt senki sem tette meg. Nem sok idő kellett azonban, és megkezdődött ilyen eszközök fejlesztése. A hidegháború elmúltával ezek a tervek zömmel füstbe mentek, ám az űrfegyverkezés veszélye nagyobb, mint valaha, s ma már nem csupán két nemzet ügye; bármely kormányzat, magáncég, vagy akár terrorszervezet olcsón hozzájuthat műholdakhoz és pár millió dollárért az űrbe juttathatja. A világűr kereskedelmi és stratégiai szempontból egyaránt értékes területté vált, tele van kommunikációs- és kémműholdakkal, melyek természetszerűleg nem mindenkinek tetszenek. Csak idő kérdése, hogy valakik valamilyen okból tenni fognak ellenük. Elemzők szerint ez először a földfelszínről intézett elektronikus támadással kezdődhet. Többek szerint ilyesmi már történt is. Egy brit katonai kommunikációs műholdat ismeretlen kilétű hackerek már eltérítettek, bár ezt hivatalos személyek tagadták.

Egy műhold zavarása még nem volna háborús cselekmény, de ennél technikailag agresszívabb cselekmények is elképzelhetők. Akárcsak a világóceán, az űr is "senki földje", s bár nemzetközi egyezmények tiltják tömegpusztító fegyvereknek a világűrbe telepítését, a nemzetközi jog semmit sem mond a hagyományos fegyverekről. Egy kínai lap tavaly azt írta, azoknak az országoknak, melyeknek tankokkal vagy repülőgépekkel nem lenne esélyük háborút nyerni, az amerikai űrrendszer megtámadása ellenállhatatlan vágyat jelenthet. És Amerika számít is erre.

Egy műhold megtámadása jelenleg a földfelszínről a legegyszerűbb. Elég felküldeni egy kis, olcsó rakétát, mely homokfelhőt, vagy más, kemény részecskedarabokat bocsát ki a kiszemelt műhold pályáján. A célpont saját sebessége adja a becsapódási energiát. Ez azonban a megcélzott műhold átirányításával - mert van rá idő - elkerülhető. Épp ezért egyes stratégák magukat a műholdakat kívánják fölfegyverezni. Ennek egyik módja ún. parazitaműholdak pályára állítása, melyek rátapadnak a kiszemelt célpontra és fölrobbannak. A kínaiak saját állításuk szerint ezt már ma is képesek volnának megtenni, de ennek valóságtartalmát igen nehéz ellenőrizni. Egyszerűbb lenne például rálőni. S ne higgyük, hogy már nem próbálták meg. Az 1974-ben felbocsátott Szaljut-3 volt az első személyzettel repülő katonai űrjármű, fedélzetén egy speciális gépágyúval. A hajózószemélyzet ugyan sosem használta, de miután visszatértek a Földre, távirányítással kilőttek pár sorozatot.

Persze az űrben a lövedékek egészen másként viselkednek, mint gravitációs és atmoszferikus körülmények között. Alacsony pályán a lövedékek zöme vagy eléri a légkört és elég, vagy alacsonyabb pályán maradva kering egy ideig. Még az is előfordulhatna, hogy a tüzelő saját magát lövi le velük. A célba találáshoz tehát meg kell közelíteni az ellenséges űrjárművet. Ez már csakugyan pusztító hatású lehet, de az űrhajó vagy műhold nem repülőgép, ami szépen lezuhan; törmelékei még sokáig keringenek az űrben. Éppen ezek miatt az amerikaiak más típusú fegyverzeten gondolkodnak: elektromágneses ágyúk, lézerek, részecskesugarak - csupa olyan eszköz, ami nem hagy törmeléket maga után. Az elektromágneses ágyú fejlesztése tart legelőrébb. Erős rádióhullámokat bocsát ki a célpontra, megzavarva vagy elpusztítva annak elektronikáját. Prototípusa már elkészült, ki is próbálták. A lézerfegyverek nagy energiát bocsátanak ki közvetlenül a célpont felületére, erős hőtágulást okoznak. Prototípusa már kész van, de élesben még nem próbálták ki.

Az elmúlt 15 évben az amerikaiak sokat kísérleteztek lézerfegyverekkel Új-Mexikóban a White Sands bázison. Az igen erős deutérium-fluorid lézert eredetileg (kb. húsz éve) hadihajókra fejlesztették ki, azután alakították át űrfegyverré. 1997 októberében az űrben ki is próbálták. Bár nem elég erős ahhoz, hogy szétromboljon egy műholdat, de szakértők szerint elég erős az optikai rendszerek vagy napelemek megrongálásához. A részecskesugár-fegyverek hasonló módon hatnak. Hidrogén- és deutérium-ionokat bocsátanak ki, közel fénysebességgel. Feltevések szerint 1987-ben volt ilyen fegyver egy szovjet műholdon, mely azonban még a felbocsátás során fölrobbant.

Űrfegyverkezés, űrpolitika (Federation of American Scientists)