Kelet-Timor: az örök gyarmat?

Augusztus 30-án parlamenti választást tartanak Kelet-Timoron.  A Kis-Szunda-szigetekhez tartozó Timor (neve malájul Keletet jelent) a maláj szigetvilág része az Indiai- és a Csendes-óceán találkozásánál.

A sziget nyugati fele, az egykori Holland Timor Indonézia része. Kelet-Timor területe 14 874 négyzetkilométer, a 738 ezer fős lakosság a maláj és pápua etnikumhoz tartozik, túlnyomó többségük (91 százalék) római katolikus. A főváros Dili, a hivatalos nyelv a portugál, a tetum és a bahasa indonéz. Az átmeneti fizetési eszköz az amerikai dollár.

Timort a portugálok 1520-ban fedezték fel, és 1633-ban hozták létre ott első gyarmatukat. A hollandokkal folyó évszázados viszálykodásnak az 1859-es lisszaboni szerződés vetett véget, amely a sziget keleti részét a portugáloknak juttatta. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a Kelet-Timorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. Miután 1974-ben Portugáliában megdöntötték Salazar diktatúráját, még az év őszén megkezdődtek az első indonéz-portugál tárgyalások Kelet-Timor dekolonizációjáról.

A szigeten öt politikai párt alakult a függetlenség előkészítésére, közülük a FRETILIN (Kelet-Timor Függetlenségének Forradalmi Frontja) játszotta a továbbiakban a legfontosabb szerepet. 1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarát pártok között. A harcokból a FRETILIN került ki győztesen: 1975. augusztus 20-án elfoglalta Dilit, majd a terület nagy részét, s 1975. november 28-án kikiáltotta a függetlenséget. Alig egy héttel később, december 7-én Indonézia megszállta a szigetrészt, amelyet 1976. július 17-én 27. tartományként hivatalosan is Indonéziához csatoltak. Az ENSZ nem ismerte el a lépést, s csak azt a felhatalmazást tekintette érvényesnek, amelyet Portugáliának adott a terület igazgatására a függetlenség megvalósításáig.

Az indonéz uralom minden eszközt bevetett a tartomány pacifikálása érdekében. A nemzetközi emberi jogi szervezetek értékelése szerint szabályos népirtást hajtottak végre - 1975 óta több mint 200 ezren vesztették életüket az indonéz hadsereg akciói, a rossz élelmezés és a pusztító járványok miatt. Betiltották a politizálást, a gyülekezést, a szervezkedést, muzulmán földműveseket telepítettek be az őslakosok helyébe, hogy kisebbséggé tegyék azokat saját hazájukban.

A FRETILIN gerillaharcba kezdett José Xanana Gusmao vezetésével, akit 1992 novemberében elfogtak és húszévi börtönre ítéltek, és csak nemrégiben bocsátottak szabadon. Az önállóságért folytatott békés küzdelmet a katolikus egyház, elsősorban a sziget püspöke, Carlos Belo vezette. 1989-ben a sziget katonai megszállása óta első jelentős személyiségként II. János Pál pápa látogatott Kelet-Timorra.

1994-ben került sor az első kapcsolatfelvételre az indonéz kormány és a felkelők között. A nemzetközi közvélemény érdeklődésének előterébe akkor került a kelet-timori konfliktus, amikor az 1996. évi Nobel-békedíjat Carlos Belo kelet-timori püspöknek és José Ramos Hortának, az ellenállás vezetőjének ítélték oda.

Az 1999-es megtorlás menekültjei

A Kelet-Timor annektálását véglegesnek nyilvánító indonéz államfő, Suharto bukása után az új elnök, Jusuf Habibi népszavazást írt ki az autonómiáról. 1999. augusztus 30-án a résztvevők majdnem 80 százaléka a függetlenségre voksolt. A referendum előkészítését az ENSZ kelet-timori missziója (UNAMET) végezte. A szavazás után az indonézpárti milíciák a hadsereg támogatását maguk mögött tudva véres megtorlásba kezdtek: Dilit felégették, az infrastruktúra nagy része megsemmisült, félmillió timorit űztek el lakhelyéről.

Indonézia a nemzetközi felháborodás hatására végül beleegyezett az ausztrál vezetésű ENSZ-erők (INTERFET) helyszínre küldésébe, majd a kelet-timori átmeneti ENSZ-igazgatás (UNTAET) felállításába. A 9150 katonából és 1640 polgári alkalmazottból álló misszió feladata a függetlenség kikiáltásáig tartó átmeneti időszakban a közigazgatás megszervezése, a segélyek folyósítása és az újjáépítés támogatása, valamint a biztonság megteremtése.

A függetlenség felé vezető jelentős lépés az augusztus végi szavazás, amelynek során afféle "alkotmányozó nemzetgyűlést" választanak: ennek feladata lesz az alkotmány megfogalmazása. A 88 képviselői helyre 16 párt jelöltjei pályáznak, de a FRETILIN győzelme a legvalószínűbb. Számára megnyugtató lehet, hogy Megawati Sukarnoputri asszony, Indonézia új elnöke néhány napja bejelentette: elismeri és tiszteletben tartja Kelet-Timor jogát az Indonéziától való elszakadásra.