A hatékonyság fő szempontjai

Az előadások során részletesen, adatsorokkal kísérve mutatták be azokat a szempontokat, amelyek az utóbbi évek kutatásai alapján meghatározónak tűnnek a klónozás sikeressége szempontjából. A szakmai részletek figyelmen kívül hagyásával (részletesen a Cloning c. amerikai szaklap számol majd be a konferencia eredményeiről) ezek a következők:

- Egyes fajok - például egerek - esetében fontos, hogy a petesejtet egy teljes testi sejttel fuzionáltatják vagy annak csak sejtmagját injektálják bele. Egerek esetében az injektálás növeli a klónozás hatékonyságát.

- Az injektálási módszer előnye lehet a jövőben, hogy ebben az esetben nem keveredik a petesejt és a testi sejt sejtplazmája. A keveredés azért jelenthet problémát, mert a sejtplazmában lévő sejtszervecskék, a sejt energiáját termelő ún. mitokondriumok is keveredhetnek. Mivel a mitokondriumoknak önálló genetikai állományuk van, ez az utódban genetikai zavart okozhat, ha mindkét sejt mitokondriumainak génjei "megszólalnak". Normális esetben ez nem áll fenn, mivel a petesejtet megtermékenyítő spermium csak a genetikai állományát juttatja be a petesejtbe, a sejtplazmája kívül marad (a mitokondriumok tehát csak anyai ágon öröklődnek - éppen ez teszi lehetővé a DNS-ükre épülő evolúciós vizsgálatokat).

A helyzet tovább bonyolítja, hogy - egyelőre még nem ismert okokból - például a birkáknál csak a petesejt mitokondriumai maradnak meg, míg szarvasmarháknál valóban fellép a keveredés.

- A telomérák problémája. Rendszeres olvasóink már számos alkalommal találkozhattak a telomérákkal, a kromoszómák végeit védő DNS-szakaszokkal. A telomérák a cipőfűző végeit védő műanyag borításhoz hasonlíthatók, s a kromoszómák végeit védik a lebomlástól ("kirojtosodástól"). A telomérák azonban minden egyes sejtosztódáskor rövidülnek, s ha elfogynak, akkor a sejt öngyilkosságot követ el (nem kockáztatva a kromoszómákon lévő gének elvesztését vagy sérülését). A telomérák hossza így egyfajta öregedési óra a sejt számára. Régóta ismert tény, hogy Dolly telomérái rövidebbek a normálisnál (ami nem is csoda, hiszen már számos osztódáson átesett felnőtt sejtből, ráadásul egy gyakran osztódó tőgysejtből klónozták).

A rövidebb telomérák általában jellemzőek a klónozott birkákra, a szarvasmarhák és kecskék esetében viszont éppen fordított a helyzet: a telomérák hosszabbak, de még mérési hiba esetén sem rövidebbek a normálisnál.

- A mitokondriumok és a telomérák furcsa viselkedése jól jellemzi a klónozás jelenlegi helyzetét: a technikai kihívások mellett a kutatók egyelőre nem képesek válaszolni alapvető biológiai kérdésekre. Szinte semmit nem lehet tudni például a klónozás legfontosabb lépéséről: arról a folyamatról, amelynek során a testi sejt genetikai állománya "lenullázódik", és újraprogramozva elölről kezdi meg egy teljes szervezet kialakítását. Nagy problémát jelenthet a jövőben az ún. genetikai imprinting szabályozásának felborulása is; a genetikai imprinting az a jelenség, amikor meghatározó fontosságú, hogy egy adott gén az apától vagy az anyától származik. A klónok esetében csak egyetlen egyedtől származnak a gének. (Részletesebben lásd korábbi cikkünkben: Genetikai káosz van még a normálisnak tűnő klónokban is.)

- Fontos, hogy a klónozáshoz használt petesejt és a testi sejt sejtciklusa milyen fázisban van, s hogyan képes összehangolódni. Szarvasmarhák esetében például azt találták, hogy amennyiben a testi sejt klónozásnál "megszokott" állapotát egy másikra változtatják (G0-ról intrefázisra, amelyet MII fázisban lévő petesejttel egyesítettek), akkor a hatékonyság nő. Az ilyen módon létrehozott embriók 30%-a fejlődött hólyagcsírává (hét napon belül).

- Ugyancsak szarvasmarhák esetében számoltak be arról, hogy mennyire fontos a klónozáshoz használt testi sejt genotípusának és konkrét sejtvonalának minősége: e két tényező együttesen 5 és 50% között változtathatja a hólyagcsírák kialakulásának esélyét.

Vissza az összeállítás nyitó oldalára