Klónozás: az erszényes farkas visszatér

Ausztrál kutatók bejelentették, hogy áttörést értek el a kihalt állatfaj "feltámasztására" irányuló kísérleteikben, mivel sikerült géneket sokszorosítaniuk tartósított tetemekből.

1788 és 1998 között Ausztráliából 20 emlős-, 20 madár- és 68 növényfaj tűnt el örökre. Az emlősök között volt Ausztrália legnagyobb termetű őshonos ragadozója, az erszényes farkas is.

Az erszényes farkas (Thylacinus cynocephalus) első eleven példányát 1808-ban sikerült befogni. A későbbi becslések szerint abban az időben körülbelül 3000 egyed élhetett szabadon. Az utolsó befogott példány 1936-ban pusztult el, s még ebben az évben felkerült a fokozottan védett fajok listájára. Sajnos azóta egyetlen példányát sem látták, s 1986-ban hivatalosan is kihaltnak nyilvánították.

Az Ausztrál Múzeum (Sidney) kutatói kedden bejelentették, hogy jelentős lépéssel kerültek közelebb a kihalt állatfaj életre keltéséhez, mivel kölyök egyedek tartósított tetemeiből kivont DNS-molekulákban számos gént sikerült megtalálniuk és lemásolniuk.

Egy 1866-ban elpusztult erszényes farkas-embrió, amelyből ausztrál kutatók sikeresen vontak ki DNS-molekulákat (Fotó: David Gray - Reuters)

A szakemberek reményei szerint tíz éven belül feltámaszthatják a legendás állatot, amennyiben sikerül megtalálni az összes gént, és sorba rendezésükkel elkészíteni a faj genetikai állományát. "Ami egykor megvalósíthatatlannak tűnő álom volt, az lassan biológiai realitás lesz" - mondta Mike Archer, a múzeum igazgatója a Reutersnek, hozzátéve: a végső cél egy szaporodóképes populáció, s nem csupán "kirakatállatok" létrehozása.

A kutatások még 1999-ben kezdődtek, amikor először sikerült DNS-t kivonni egy tartósított nőstény-tetemből. 2001-ben újabb genetikai anyaghoz jutottak két másik példány csont- és izomszövetéből, illetve fogaiból. Ezek hímek voltak, így a korábban kivont X-kromoszóma mellett rendelkezésre áll a másik nemi kromoszóma, az Y is.

2002-ben megkezdték a kivont DNS-állományok felszaporítását. "Világosan kiderült, hogy a kivont DNS nem volt 'halott', hanem ugyanúgy működött, mint 'élő' társai - mondja Archer.

Amennyiben sikerül "összeszerelni" az erszényes farkas genetikai állományát, egy hasonló faj, a tasmán ördög (jobbra) sejtjeinek segítségével szeretnék kifejezni a benne rejlő információkat - azaz a tasmán ördög egyedei hordanák ki az első példányokat. Számítógépes hasonlattal élve: ha a "szoftver" használható állapotba kerül, akkor egy hasonló "hardver-környezetben" van esély arra, hogy futtatni lehet.

Ajánlat:

Az erszényes farkas története
Részletes információk az erszényes farkasról Schütz Éva írásában, amely a Természet Világa diákpályázatán az Élet és Tudomány Egyesület különdíját nyerte.

Az erszényes farkas testfelépítése nagyon hasonló a kutyáéhoz, de a lába rövidebb. A hossza 123 és 195 centiméter közötti (ebből 38-65 centimétert tett ki a farok). Marmagassága 35 és 60 centiméter körül volt, a tömege 15-30 kilogramm lehetett. Bundájának színe világos szürkétől sárgásbarnáig terjedt, s a vállától a farka felé haladva 13-20, a tigriséhez hasonló függőleges csík húzódott rajta. Más elnevezései: tasmán farkas, tasmán tigris (további részletek Schütz Éva írásában).

Tasmanian Tiger (erszényes farkas)

Tasmanian Devil (erszényes ördög)