A monogám nőstények is félrelépnek

Biológusok nemzetközi csapata bebizonyította, hogy a madarak félrelépése számos esetben genetikailag indokolt cselekedet.

Forrás: PITTHárom monogám vízparton fészkelő madárfaj tojásainak vizsgálatakor a fészkekben túlnyomó részben "félrelépésből" származó tojásokat találtak azoknál a pároknál, akiknél a hím és a nőstény között magas volt a genetikai azonosság.

A Nature magazinban megjelent írásban a kutatók arra utaltak, a madarak a félrelépésekkel feltehetőleg a beltenyészetet igyekeznek elkerülni.

Felmerül azonban a kérdés, honnan ismerik meg a madarak hasonló génállományú társaikat.

Már korábban bebizonyosodott, hogy néhány faj - például a rágcsálók vagy az ember - szag alapján azonosítják a géneket. Egy nőkről készült tanulmány kimutatta, hogy azokat a férfiakat részesítik előnyben, akik szövetösszeférhetőségi komplexének (MHC) génjei leginkább különböznek a sajátjaiktól, s mindezt szag alapján állapítják meg.

A madarak képessége a genetikai összeférhetetlenség/hasonlóság felismerésére viszont sokáig feltáratlan terület maradt.

A DNS vizsgálatok teremtették meg a lehetőséget arra, hogy a kutatók elemezzék a szülők és utódaik vérségi kapcsolatait, s a vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a legtöbb faj egyáltalán nem monogám.

Forrás: PITT"Az egyik legelső olyan elemzés, mely megemlíti, hogy számos faj nőstényei lelkesen hódolnak a 'szabad szerelemnek' 1988-ban jelent meg" - nyilatkozta Olivia Judson, a szex evolúcióbiológiájáról nemrégiben kiadott könyv szerzője.

A kutatók éveken át úgy gondolták, hogy a két nem közötti "szexuális háború" alapja a két nem eltérő szaporodási stratégiája: monogámia a nőstény, illetve minél több partner a hím esetében.

A nőstény ugyanis csak korlátozott számú utódot képes világra hozni, ezért azok minél hatékonyabb táplálása, védelme érdekében megbízható, stabil társra van szüksége. Ezzel szöges ellentétben a hím sikerének kulcsa a lehető legtöbb nőstény megtermékenyítése.

Ezt az elméletet rengette meg alapjaiban az a DNS-tesztek során tett felfedezés, mely szerint a nőstények szexuális "kicsapongása" sokkalta gyakoribb, mint monogám viselkedésük.

"Az nyilvánvaló volt, hogy a több partnerrel létesített kapcsolatnak a nőstény számára valamiféle előnyt kell jelentenie" - magyarázza Judson. "Az elmúlt öt évben ezért számos kutatás igyekezett kideríteni a madarak 'házasságtörésének' okát."

Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a a nőstény a "gondoskodó", illetve a más szempontból kitűnő géneket más-más hímtől "szerzi be". Tartós kapcsolatot létesít a fészekrakásban és utódgondozásban jeleskedő egyeddel, ám a csillogó tollazatú, csábító bóbitájú hím génjeiről sem mond le.

A vízparti madarak nőstényeinek félrelépéseinek azonban egészen más oka van.

Hat ország kutatói három mind genetikusan, mind szociálisan monogám vízparti madárfaj - a nyugati sárjáró libuc, a kenti lile, és a közönséges sárjáró libuc - szokásait figyelték meg. Mindhárom faj hímjei kiveszik a részüket a tojások keltetéséből és a fiókák kikelését követően is segítenek etetésükben.

"A szociális monogámia az utódgondozásban, míg a genetikus monogámia a házastársi hűségben jelentkezik" - magyarázza Brett K. Sandercock (Kansas State University, USA).

A megfigyelések során a nyugati sárjáró libuc fészkeinek kevesebb mint 8%-ában, a a kenti lile fészkek 5%-ában, a közönséges sárjáró libuc fészkek 20%-ában találtak "féltestvér" fiókákat.

Forrás: PITT"Ez az eredmény gyökeresen eltér attól, amit a szociálisan monogám énekesmadaraknál találtunk. Az énekesmadarak bármelyikénél az apa- vagy az anyaállat félrelépéséből származó fiókák aránya eléri az 50-60%-ot" - modja Sandercock.

Mi veheti hát rá ezeket az erősen monogám vízparti madarakat arra, hogy olykor-olykor "félrelépjenek"?

"A félrelépés célja ezeknél a madaraknál nem más, mint a vérfertőzés elkerülése" - foglalja össze kutatási eredményeit Sandercock.

"A nőstény állatok félrelépésére magyarázatot adó elméletek közül a legtöbb hibája, hogy nem veszi számításba  a genetikai összeférhetetlenséget" - hívja fel a figyelmet Judson, aki egy egész könyvet szentelt a különböző fajok reproduktivitást tökélyre fejlesztő számtalan módszerének.

"A vérfertőzés kockázata csak egyike formája az összeférhetetlenségnek, de azt gondolom, számos olyan példát találunk majd, amikor jóllehet mind a hím, mind a nőstény termékeny, ám genetikailag mégis összeférhetetlenek. Az én kérdésem nem az, mi a hátránya, inkább az, a kolóniákban élő madarak számára mi az előnye a monogámiának."