A véres látvány erősíti a memóriát

Vágólapra másolva!
A szélsőséges érzelmi reakciókat kiváltó erős tapasztalatok és az emlékezőtehetség különös összefüggésére hívták föl a figyelmet a kutatók. Úgy vélik, az izgalom segíti az emlékezést, s ez a felismerés hasznára válhat magoló diákoknak és időseknek egyaránt.
Vágólapra másolva!

Forrás: ORIGOValójában nem is annyira az említett összefüggés az újdonság, hiszen a pszichológusok számára korábban is ismeretes volt, hogy az izgalmas, "emlékezetes" eseményeket könnyebb felidézni, míg az unalmasak felejthetők. A jelenség mögött a szakemberek mindeddig azonban nem láttak mást, minthogy az ember a megrendítő pillanatokra többször is visszaemlékezik, s ezzel vési bele memóriájába.

Az összefüggésnek korántsem ez az oka, állítja Kristy Nielson, a milwaukee-i Marquette Egyetemről (USA).

Nielson egy tudományos kísérletben 32 embert arra kért, jegyezzenek meg bizonyos szavakat, mint pl. tűz, királynő, pillangó, stb. Ez után tizenhatuknak levetített egy felvételt egy láthatóan fájdalmas, véres fogorvosi kezelésről.

24 óra elteltével a kutatónő azt tapasztalta, hogy azok, akik szemtanúi voltak a foghúzásnak, fogtömésnek, 10%-kal jobb eredményeket mutattak fel a szavakra való emlékezés terén. A érzelmek tehát valóban segítenek minket az emlékezésben, "és ehhez korántsincs szükség arra, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg az 'emékezetes' élményt" - foglalja össze megfigyeléseit Nielson.

A jelenség hátterében az érzelem hatására létrejövő adrenalin-hullám állhat, magyarázza Larry Cahill (University of California, San Francisco). Az adrenalin-hullám eljut az agy amygdala nevű részébe, ami jelet küld a hippocampus-nak, így segít az emlékek rögzítésében.

Forrás: ORIGOAz agy az életben maradás szempontjából legfontosabb információk elraktározására törekszik, amik gyakorta érzelmekkel átitatott helyzetekhez kötődnek. "Enélkül siralmas emlékezőtehetséggel bírnánk" - állítja Cahill.

A szakember ugyanakkor úgy véli, az emlékek felidézése valóban erősíti az érzelmi memóriát - ezt igazolják a katasztrófák átélőinek tapasztalatai.

Cahill ezt bizonyítandó arra kérte a megfigyelésében résztvevőket, nézzék végig az egyik húsfeldolgozó üzemben készített szörnyű képsorokat, majd két nap elteltével számoljanak be róla, hány alkalommal idézték fel magukban a látottakat. Az eredmény szerint minél többet rágódtak a filmkockákon, annál tisztábban élt bennük a látottak emléke.

Lehetséges, hogy az emlékek felidézése újabb adrenalin-hullámokat vált ki, ami ismét működésbe hozza az amygdalát, közli feltételezéseit Cahill.