A Lapos arcú ember mégis Lucy rokona

Egy neves paleoantroplógus megkérdőjelezte azt a feltételezést, hogy a Kenyában talált 3,5 millió éves koponya az emberré válás történetének eddig hiányzó, fontos láncszeme lenne.

Forrás: UCLAA két évvel ezelőtti felfedezés azonnal az újságok címlapjára került, amikor Meave Leakey, a Kenyai Nemzeti Múzeum kutatója munkatársaival kijelentették, hogy a koponya nagy valószínűséggel egy eddig ismeretlen hominida fajhoz tartozik, amely akár az Australopithecus afarensisnél is inkább tekinthető az ember ősének. (A emberré válás törzsfejlődési fáján a középső pliocénra eső korai szakaszt a kutatók többsége szerint egyetlen faj, az Australopithecus afarensis képviselte.)

A lelet egyidős a Lucyként elhíresült A. afarensisszel, ám - Leakeyék szerint - ez egy egészen más, eddig ismeretlen faj képviselője, amelyet Kenyanthropus platyopsnak, azaz Kenyai Lapos arcú embernek neveztek el. Meave Leakey szerint az új faj, s nem az A. afarensis a Homo nemzetség közvetlen őse. Szerintük a leletek arra vallanak, hogy Kelet-Afrikában ekkoriban nemcsak egy faj, az A. afarensis élt - amint azt eddig gondolták -, hanem legalább kettő, s mind a kettő a modern ember őse volt.

Forrás: UCLAMost azonban Tim White, a Kaliforniai Egyetem kutatója azzal állt elő, hogy Leakeyék tévednek, és a Lapos arcú ember tulajdonképpen Lucy társa - vagyis Lucy kenyai variációja.

Sokkal inkább a geológia, mintsem a genetika adja a Lapos arcú ember különös kinézetét - állítja White. Az évmilliók során a finom homokszemcsék behatoltak a koponya apró repedéseibe, és azok mintegy belülről torzították el az alakját.

Elméletét főleg más, hasonló módon eltorzult koponyákkal magyarázza, elsősorban az 1900-as években az Egyesül Államokban talált ősi patás emlőscsoport, az oreodontok lapos koponyáival. Ezeket a koponyákat sem a természetes kiválasztódás formálta ilyen jellegzetes lapossá és keskennyé, hanem sokkal inkább a geológia."

Korai hominidák

Korábban úgy tartották, hogy az emberszabású majmok és az emberfélék szétválása 15 millió éve történt, a legújabb vizsgálatok alapján azonban más felfogás alakult ki. E szerint a gibbonok 10 millió éve, az orangutánok valamivel később, míg a gorillák és a csimpánzok csak 5-7 millió éve szakadtak le a közös fejlődési vonalról. Az emberfélék (hominidák) családja minden olyan fajt magában foglal, amely az ember és a csimpánzok közös fejlődési vonalának szétválása után élt.

A legelső emberfélék tehát jóval fiatalabbak, mint azt régebben gondolták. Eddig ismert legidősebb képviselőjük, az Ardipithecus ramidus Kelet-Afrikában (a mai Etiópiában) lépett színre, mintegy 4,4-4,5 millió évvel ezelőtt. Őket követte egy jóval fejlettebb faj, az Australopithecus afarensis, amelynek fosszíliáit 2,9 és 3,9 millió év közé datálhatjuk. A mai csimpánzokhoz fogható agytérfogatú (400-500 köbcentiméter), alacsony termetű (kb. 120 cm magas), az eszközt és a beszédet még nem ismerő élőlények lehettek. E faj legépebben megmaradt, legteljesebb maradványa "Lucy" néven vált ismertté a nagyközönség számára. Feltehető, hogy ennél a formánál kettéágazott az emberfélék fejlődése: egyik ágon más Australopithecus fajok alakultak ki, amelyek evolúciós zsákutcát jelentettek. A másik ág vezetett a modern ember kialakulása felé.