Ismét megdőlt a kozmikus távolságrekord

Sorozatban követik egymást a legtávolabbi ismert égitestekre vonatkozó bejelentések. Nincs egy hónapja, hogy az eddig megfigyelt legtávolabbi objektumról beszámoltunk rovatunk oldalain, máris újabb rekordert figyeltek meg - ezúttal a chilei VLT (Very Large Telescope) távcsövekkel.

Újabb bejelentés szerint megtalálták az eddigi legtávolabbi, 13,23 milliárd fényévre lévő galaxist. Ez az a kor, amikor az Univerzum kb. 470 millió éves volt, ami alig 3 százaléka jelenlegi korának. Szemléletesebben: ha az Univerzum jelenlegi korát egy nyolcvan éves emberrel azonosítjuk, akkor a közelmúltban bejelentett rekord egy 4 éves kisgyermeknek felelne meg, míg a mostani észleléssel egy két és fél éves "csöppséget" látunk.

Az újonnan felfedezett galaxis tömege meglepte a kutatókat: csillagai mennyisége alapján az Abell 1835 jelzésű égitest becsült tömege csupán 10 milliószorosa a Napénak, vagyis kb. 10 ezerszer kevesebb, mint a Tejútrendszer (saját galaxisunk) tömege. Az eredmény azt az elméletet támasztja alá, mely szerint a ma ismert óriásgalaxisok csak több száz kisméretű galaxiskezdemény ütközéséből jöhettek létre. Feltehetően ezek az építőelemek azok a fényforrások, melyek elsőként szabadultak ki a "sötét korszak" fogságából, s amelyek képviselői a közelmúltban bejelentett Hubble Ultra Deep Field felvételen is azonosíthatók.

A csillagászok arra törekednek, hogy észleléseikkel minél közelebb kerüljenek a legelső megfigyelhető galaxisokhoz. E nagyon távoli objektumok csak a legnagyobb távcsövekkel, gondos észlelési stratégiával érhetők el. A feltérképezés tehát aprólékos munkát és jó technikai felszereltséget (no meg egy kis szerencsét) igényel.

Az elmúlt évtizedben néhány nagyobb obszervatóriumnak egyre több és egyre távolibb galaxishalmaz és kvazár észlelése sikerült. Sőt, mára a halvány galaxisok részletesebb vizsgálata is lehetségessé vált. A folyamatos kutatás eredménye jól látható a látómezőnk tágulásából. Az eddig megtalált galaxisok vöröseltolódása (z) mutatja, hogy egyre messzebbre látunk. A kezdeti kis távolságokkal szemben (z=3), ma már a z=7es távolságot is elérjük. Pár hete még egy ilyen galaxis volt a legtávolabb.

A legújabb rekordert az VLT távcsőkomplexum Antu nevű távcsövével találták meg. A megfigyelést az ISAAC nevű, közeli-infravörös hullámhosszakra érzékeny műszerrel és egy galaxis gravitációs lencsehatását felhasználva egy francia és svájci csillagászok alkotta kutatócsoport végezte. A gravitációs lencsék a csillagászok számára elérhetővé tesznek olyan galaxisokat, amelyek különben túl halványak lennének, hogy lássuk őket. A természetes nagyítóhatás olyan, mintha a VLT 8,2 méteres átmérőjű objektívét 40-80 méteresre növelnénk.

A részletesebb spektroszkópiai mérések és az adatok gondos elemzése után a csillagászok meggyőződtek arról, hogy a képen detektáltak egy gyenge, de tiszta spektrumot a közeli infravörös tartományban (nagy bizonyossággal az ún. Lyman alfa emisszió tipikus vonalai jelentek meg az objektum színképében). Ez az első olyan galaxis, amelynek vöröseltolódása z=10.

A kutatók remélik, hogy ez az objektum sem fogja nagyon sokáig a rekorder címet birtokolni, és hamarosan újabb olyan égitesteket találnak, amelyek segítségével még mélyebben ismerhetjük meg a korai Univerzum fejlődését.

Orbán Ádám