Személyiségünk görbe tükre

Amerikai pszichológusok vizsgálatsorozatából kiderült, hogy az emberek sokkal előnyösebb fényben tüntetik fel magukat saját maguk előtt, mint ahogy mások értékelik őket, illetve ahogy értékelik a többieket. De mi állhat ennek hátterében?

A 21. századi kísérleti pszichológia alátámasztotta azt az elképzelést, amit már Francis Bacon (1561-1626) angol filozófus is vallott: a tapasztalat tényei korántsem evidensen adottak.

Mint ismeretes, Francis Bacon a nem túl szerény címet viselő nagyszabású munkájában, a Novum Organumban a modern természettudomány megszületésénél bábáskodott, és nem titkolta, hogy könyvében lefektetett új tudományos módszertől várta a tudományos áttörést. (A cím az Organonra utal, amely Arisztotelész logikai iratainak mint a tudományos megismerés eszközének elnevezése).

A Novum Organum egyaránt elutasította az idealista skolasztikus hagyományt és a reneszánsz azon törekvését, amely a tudást az ókori mesterek igazságának feltárásában vélte felismerni. Bacon e helyett a puszta érzetadatok és a racionális elméletek egyensúlyának a megvalósítására törekedett, amelyet a megfigyeléseken alapuló indukció útján igyekezett elérni.

Bacon felismerte, hogy a tiszta ítéletet elhomályosító gondolkodásbeli akadályok megnehezítik a feladat megvalósítását. Az akadályozó tényezőket négy fő csoportba osztotta, amelyeket idolumoknak (ködképek) nevezett, és amelyeket a következő metaforikus elnevezésekkel definiált: a barlang, a piac, a színpad és a törzs ködképei.

"A barlang ködképei az egyén, az ember ködképei."

"Bizonyos ködképeket szinte az emberi nem kapcsolata és társas együttélése hoz létre: ezeket az emberek érintkezése és együttélése miatt a piac ködképeinek nevezzük. Az embereket ugyanis a beszéd gyűjti társaságba, a szavak viszont az általános felfogóképesség szerint alakulnak ki. Ezért a helytelenül és ügyetlenül kialakult szavak szembeötlő módon béklyóba verik az értelmet."

"A törzs ködképei hozzátartoznak az emberi természethez, az emberek törzséhez, az emberi nemhez."

"Végül bizonyos ködképek különféle filozófiai dogmák vagy torz bizonyítási módszerek hibájából gyökeresedtek meg az emberi gondolkodásban. Ezeket a színház ködképeinek nevezzük..."

Összefoglalva tehát a barlang ködképei az egyes személy korlátoltságát jelentik, a piac ködképei az emberi kommunikáció korlátaiból adódnak, a törzs ködképei pedig az emberi gondolkodás veleszületett torzulásai. Végül a színpad ködképei kissé leegyszerűsítve arra utalnak, hogy legalább annyi hamis filozófiai, tudományos irányzat, illetve elmélet létezik, ahány darabot játszanak a világ színpadán. Ezek az előítéletek "megannyi képzeletbeli és színpadra illő világ".