Cassini: meglepő aktivitás a Titánon

2004.10.29. 12:30

Az eddigi megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Szaturnusz hatalmas holdjának nem csupán a légköre, de a felszíne is igen dinamikusan változik. A radarképeken olyan sötét foltok mutatkoznak, amelyek folyékony metánt vagy etánt jelezhetnek.

Mint arról korábban beszámoltunk, 2004. október 26-án a Cassini-űrszonda mindössze 1200 kilométerre repült el a Szaturnusz óriásholdja, a Titan felszíne felett. Az eddigi legnagyobb közelítés során számos felvétel készült az égitestről, amelyek minden korábbinál részletesebben mutatják meg a sűrű felhőréteg mögött rejtőzködő felszín egyes területeit.

A Titánnal kapcsolatos egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy az igen alacsony hőmérsékletű (átlagosan -178 Celsius-fokos) felszínt valóban szénhidrogénből álló tavak és tengerek borítják-e. Az új képek és adatok szerint ez egyre valószínűbbnek látszik: a radarképeken olyan sötét foltok mutatkoznak, amelyek folyékony metánt vagy etánt jelezhetnek.

Néhány felvétel arra utal, hogy az égitest felszínét viharos szelek szabdalják, amelyek valószínűleg hordalékot is mozgatnak. Az egyenlítői vidékeken készült képeken ugyanis a Földön, illetve a Marson már ismert sávos mintázatok tűnnek fel, amelyek egy nagyobb felszíni alakzat hatására kialakult ún. kényszerformák lehetnek.

Az eddigi megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a hatalmas holdnak nem csupán a légköre, de a felszíne is igen dinamikusan változik. Mindezek megerősítéséhez azonban az optikai tartományban készült képeket előbb össze kell vetni más műszerek adataival, például az infravörös felvételekkel. A Cassini még számos Titan-megközelítést végez a következő években, így lehetőség lesz még részletesebb képek készítésére, illetve felszín változásainak megfigyelésére.

 

Mint arról korábban beszámoltunk, a közelítés során megpróbálták felvenni a Titan felszínének vázlatos világtérképét is, a felhőzeten "áthatoló" radarhullámokat használva a letapogatásra. A radarképeken sötét és világos területek váltogatják egymást, ami a felszín eltérő anyagi összetételére utal. A radarfényes területek (ahonnan jobban visszaverődtek a szonda felé a rádióhullámok) szilárd, egyenetlenebb felszínek lehetnek, míg a sötét területek (ahol a radarhullámok nagyobb mértékben nyelődtek el), nagyon sima szilárd felszínre, illetve folyékony halmazállapotra utalnak. Utóbbiak lehetnek a fent említett szénhidrogén tavak és tengerek.

A Titan a Szaturnusz legnagyobb, a Naprendszer második legnagyobb holdja, átmérője 5150 kilométer. A Naprendszerben ismert összes hold közül csak a Titánnak van sűrű, állandó légköre. A szakemberek szerint a kémiai viszonyok részben hasonlatosak azokhoz az állapotokhoz, amelyek az élet kialakulása előtt voltak jellemzőek az ősi Földön. A hold vizsgálata így értékes információkat szolgáltathat az élet kialakulását megelőző kémiai evolúcióról.

Forrás: NASA/CassiniJobbra a Titan korongja ultraibolya és infravörös felvételek kombinálása után. A vörös és zöld színek az infravörös adatokat jelzik (hamisszínes felvétel), és azokat a területeket mutatják, ahol a légköri metán elnyeli a napsugárzást. A kék gyűrű UV-adatok alapján készült, és az atmoszféra magasabb részében lévő párát mutatja. A Titan fejlett légköre több száz kilométerrel nyúlik a felszín fölé

2005. január 14-én a Cassini-űrszondáról leváló Huygens európai leszállóegység leereszkedik a Titan felszínére. A mai mérések ehhez szolgáltatnak fontos adatokat a légkör sűrűségéről. Maga az anyaszonda a tervek szerint még 44-szer közelíti meg a Titánt a következő 4 év során, és a mainál is közelebb merészkedik hozzá.

Simon Tamás

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK