Magyarok a Naprendszerben

2005.07.18. 9:09

A Naprendszer számos pontján találunk magyar felfedezésű égitesteket és magyar neveket, amelyeket kráterek, hegyek, völgyek elvileg az idők végezetéig viselnek.

Sárneczky Krisztián: Magyarok a Naprendszerben - és azon túl

A Föld nevű bolygóval együtt több mint tízmillió magyar rója a köröket a Nap nevű csillag körül, továbbá - ahogy mondani szokás - magyarokat a "világ" bármely pontján lehet találni. Ez azonban már nem igaz a Világegyetem bármely pontjára. A cím tehát kissé félrevezető lehet azok számára, akik a magyarság "kirajzására" kíváncsiak, a csillagászok és csillagászkodók viszont pontosan tudják, miről van szó.

A Magyarok a Naprendszerben - és azon túl című, most megjelent könyvben azokról a honfitársainkról esik szó, akiknek legalább a neve felkerült az égre, akár új égitestek felfedezőjeként, akár úgy, hogy a hálás kortársak vagy az utókor egy-egy égitestet, bolygófelszíni képtődményt neveztek el róluk. Előadások, távcsöves bemutatások vissza-visszatérő témája az, hogy milyen módon lehet elnevezni égitesteket személyekről, kinek van erre joga, felhatalmazása - egyáltalán miként működik a csillagászatban ez égitest-elnevezések bonyolult rendszere. Ez a könyv többek között ennek megismeréséhez nyújt segítséget.

A kötetben javarészt a magyar vonatkozású kisbolygók históriájáról olvashatjuk: megismerkedhetünk a planetodiákkal kapcsolatos legfontosabb ismeretekkel, a hazai kisbolygókutatási programokkal, és természetesen nemzetközi kitekintést is kapunk. Amit eddig tudtunk, amiről eddig olvastunk itt-ott elszórva, azt most gondosan összeszedve, rendszerezve tárja elénk a szerző, aki maga is egyik hajtómotorja a jelenleg folyó hazai kisbolygókutató programnak. Jó újraolvasni, hogy olyan kisbolygókat, mint pl. a Bartók, a Liszt, a Teller stb. nem magyar felfedezők nevezték el, hanem más nációkhoz tartozó csillagászok, akik nagyra értékelték e jeles személyek tevékenységét.

Alapos összefoglalót kapunk a magyar vonatkozású üstökösökről is - bár sajnos nincs annyi belőlük, mint a kisbolygókból. A Whipple-Bernasconi-Kulin jól ismert históriája mellett a "magyar bajnok", Lovas Miklós kométáiról olvashatunk (mind az ötről), valamint olyan egzotikumokról, mint az 1618-as "magyar" üstökösről, vagy amatőrcsillagászaink független (bár sajnos megkésett) felfedezéseiről.

A szupernóvák terén zömmel Lovas Miklós felfedezéseit ismerhetjük meg, de az eddigi három független amatőr SN-felfedezésről is olvashatunk: gróf Dégenfeld Schomburg Berta (1885), Bakos Gáspár és Szitkay Gábor (1994), Berkó Ernő (1999). Független nóva-felfedezéseink listája sem túl hosszú: Komáromi-Kacz Endre (1918), Szabó Ernő (1920) és Keszthelyi Sándor (1975) észleléseinek krónikáját böngészhetjük.

Négy égitest visel magyar kráterneveket: a Hold, a Merkúr, a Vénusz és a Mars. A kráterlista lehetne hosszabb is... A kötet címlapját mindenesetre egy nagyon szép, magyar készítésű holdfotó díszíti: Éder Iván felvétele. A célkeresztet, azaz a borítót Taracsák Gábor tervezte - hogy melyik kráter került a célkeresztbe, azt már olvasóinknak kell kinyomozniuk. Csillagnévért vagy holdtelekért a világért se adjunk ki pénzt, ez a kötet azonban sokszorosan megéri az 1500 Ft-os befektetést.

Sárneczky Krisztián: Magyarok a Naprendszerben - és azon túl
Kiadó: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005
Terjedelem: 248 oldal
Ár: 1500 Ft
Megrendelés:
http://polaris.mcse.hu/polaris_bolt/

K. B.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK