Száguldó neutroncsillagot fedeztek fel

A szupernóva-robbanás után visszamaradó neutroncsillagokat a robbanás kilökheti eredeti helyükről. Ezúttal a korábban ismerteknél sokkal gyorsabban száguldó objektumot azonosítottak.

A nagytömegű csillagok életük végén látványos szupernóva-robbanás keretében lángolnak fel. Miután a csillag magjában a fúziós üzemanyag elfogy, a külső rétegei bezuhannak. Az ekkor bekövetkező események forgatókönyve pontosan még ma sem ismert, de feltehetőleg az alábbiak játszódnak le.

A centrumban lévő anyag lebomlik, jelentős része neutronokká alakul. Eközben egy lökéshullám indul kifelé, részben a centrumban keletkező neutrínók, részben a sűrűvé váló központról "mechanikailag" visszapattanó külső réteg miatt. Ugyanekkor a befelé hulló, még fúzióra képes atommagokat is tartalmazó külső rétegek felforrósodnak, és hirtelen fúziós reakciók zajlanak le bennük, tovább fokozva a robbanás energiáját.

Az eredmény a szupernóva-robbanásnak nevezett kataklizma, amelyből a mag néhány km átmérőjű, atommag sűrűségű égitestként, úgynevezett neutroncsillagként maradhat vissza. Mivel a robbanás nem teljesen szimmetrikus, a centrumban születő kompakt égitest nagy sebességgel kilökődhet eredeti helyéről. Így keletkezhetnek a csillagközi térben vándorló neutroncsillagok. Ha egy ilyen égitest felől periodikusan rádiósugárzást észlelünk, akkor pulzárnak nevezzük.

Amerikai rádiócsillagászok a tőlünk 7700 fényévre lévő PSR B1508+55 jelű pulzárt vizsgálták, a több kontinensre kiterjedő VLBA-távcsőrendszerrel, amely tíz, egyenként 25 méteres antennából álló műszeregyüttes. Tagjainak összehangolt munkája eredményeként akkora felbontást lehet elérni, mint amire egyetlen 8000 km átmérőjű rádióteleszkóp lenne képes. A két éve zajló megfigyelések eredményeként megállapították a pulzár távolságát és mozgási sebességét.

Kiderült, hogy az objektum másodpercenként közel 1100 kilométert mozog a térben, amely nagyobb sebesség bármely más ismert neutroncsillagénál. Ilyen sebességgel közel másfél nap alatt lehetne megtenni a Föld és a Nap közötti, vagy 5 másodperc alatt a London és New York közötti távolságot. A jelenségben az a furcsa, hogy a szupernóva-robbanásokat taglaló kilökődési modellek alapján a keletkező neutroncsillagok maximálisan 100-200 km/s-os sebességet érhetnek el. A most mért érték szokatlanul magas, és nem illik bele az eddigi teóriákba.

Az égitest annyira gyorsan halad, hogy sebessége nagyobb a Tejútrendszerben érvényes szökési sebességnél. Eszerint idővel végleg elhagyja majd galaxisunkat. Az objektum mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt alakult ki, azóta hatalmas távolságot futott be az űrben. Ha a fejünk fölé boruló, 180 fok átmérőjű kupolaként elképzelt égboltra rajzolnánk a születése óta bejárt pályáját, útvonala képzeletbeli félgömb közel harmadán húzódna végig, a Hattyútól a Göncölszekérig.