Új képek a Szaturnusz holdjairól

2005.10.20. 9:03

A Cassini-űrszonda szeptemberben a Tethys és a Hyperion, októberben a Dione és a Telesto holdakról készített minden korábbinál részletesebb felvételeket.

A Cassini-űrszonda fő feladata a Szaturnusz és legnagyobb holdja, a Titán vizsgálata. Természetesen a gyűrűs bolygó kisebb szatellitái is szerepelnek a célpontok között, de ezeket kevesebb alkalommal közelíti meg az űreszköz. Az alábbiakban egy rövid összefoglalót adunk a kisebb holdakról, az eddig készült felvételek segítségével. (További képek láthatók a cikkhez tartozó képgalériában a Szaturnusz más holdjairól és gyűrűrendszeréről.)

A Tethys

Forrás: NASAA Tethys egy nagyrészt vízjégből álló, 1060 km átmérőjű hold. Kráterekkel tarkított felszínén hosszanti töréses képződmények utalnak a belső aktivitásra. Ezek közül leghíresebb a mellékelt felvételen látható Ithaca Chasma, amely markánsan húzódik a déli pólusig. A hold más területeihez hasonlóan ezt a törést is sok kráter borítja, tehát idős alakzat lehet. A hold egyes kráterei világosabbak a környező felszínnél, ezek feltehetőleg fiatalabb képződmények. Az általuk kidobott friss anyagot a kozmikus erózió eddig nem tudta még besötétíteni - ugyanakkor az is lehet, hogy a színkülönbségért a rétegek anyagának eltérő szemcsemérete felel. A bal oldali, 9 felvételből összeállított, 370 m felbontású képet a Cassini 62 500 és 71 600-km közötti távolságokból készítette 2005. szeptember 24-én. Nagyméretű változat letöltése.

Forrás: NASAEzen a hamisszínes felvételen a Tethys felszínének domborzati részletei mellett a különböző összetételű és szemcseméretű anyagok is jól elkülönülnek. A képen látható két nagyméretű kráter formáját láthatóan erősen befolyásolták a peremen történt, rózsasszínes sávokkal jelzett csuszamlások, amelyekhez hasonlók a holdon máshol is megfigyelhetők. A több fotóból összeállított képet a Cassini 18 400-19 000 km közötti távolságokból készítette, a felbontás 213 méter. Nagyméretű változat letöltése.

A Hyperion

Forrás: NASAA Hyperion egy szabálytalan formájú, maximálisan 266 km hosszú, kaotikusan forgó hold. A holdrendszer külső részében található, 2005. szeptember 26-én repült el mellette a Cassini. Az ekkor készített hamisszínes felvételen látható különleges képződmények magyarázata még várat magára. A kráterekkel sűrűn borított hold felületét erősen alakították a csuszamlások is, amelyek a meredek részeken világos-kékes árnyalatban követhetők. A leomlott anyag a közelben található kráterek belsejét tölti ki. Nagyméretű kép letöltése. 

A Hyperion valódi színe vöröses, a mellékelt képen ezt az árnyalatot csökkentették, hogy jobban látszódjon a felszín szivacsos megjelenésű, sajátos szerkezete. Sok kráter fenekét sötét anyag borítja. Néhány nagyobb kráterben a fiatalabb becsapódások átütötték ezt a sötét réteget, amely eszerint nem lehet vastagabb néhányszor 10 méternél. A képek, amelyekből a mellékelt mozaikot összeállították 8500-4600 km közötti  távolságból készültek, maximálisan 26 méteres felbontással. A Cassini küldetésémnek eredetileg tervezett 4 éve alatt az űrszondának ez volt az egyetlen közeli elhaladása a Hyperion mellett.

A Dione

Forrás: NASANegyedik képünkön a Szaturnusz gyűrűi közelében láthatjuk a Dione holdat, röviddel a Cassini október 11-ei közelítése előtt. Nagyméretű kép letöltése. A többi Szaturnusz-holdhoz hasonlóan a Dione felszínét is sűrűn borítják a kráterek, de egyik oldalán fiatal, sávozott területek dominálnak, amelyek tektonikus folyamatok révén jöhettek létre. Az ultraibolya tartományban működő képalkotó spektrométerrel sikerült vízjeget kimutatni a felszínén. Emellett feltűnő változásokat figyeltek meg a hold felszínének fényességében, amikor az űrszondáról nézve eltérő szögben esett rá a napfébny. A jelenségben itt is közrejátszhat az egyes vidékeket borító szemcsék mérete közti különbség.

Más holdakhoz hasonlóan megfigyelték, hogy az alacsonyabban fekvő területeket sötét  anyag tölti ki. A Dione és az Enceladus is szoros kapcsolatban áll a Szaturnusz E-gyűrűjével - feltehetőleg ezekből a holdakból, főleg az Enceladusból származik a gyűrű anyaga. Az is megeshet, hogy a gyűrű anyaga részben visszahullik a holdak felszínére, miközben annak színe, a különféle sugárzásoknak kitéve, megváltozik az űrben. Az elsődleges küldetés során itt is ez volt az egyetlen közelítés, ekkor 500 km-re repült el a Cassini a szürke hold felszíne felett.

A megközelítés 3,5 órája alatt készült képekből egy animációt is összeállítottak. A képsorozat kezdetén az űrszonda még 107 000 km-re volt a holdtól. A első képeken megfigyelhetjük a Szaturnusz légkörének felső rétegét és a gyűrűrendszer bolygóra vetett árnyékát is, majd a kamera a Dione felszínére irányul, ahol a nyugati területek világos formáit láthatjuk. A legnagyobb közelség idején a Cassini kb. 4000 km-re volt, az ekkor készített képeken a már 234 méteres részletek is megkülönböztethetők. Az elhaladás után, visszafordulva még egy különleges beállítású fotóra is lehetőség nyílt - a horizont közelében húzódó kráter formái szinte érintésnyi távolságban látszanak

A Telesto

Forrás: NASAAz apró Telesto holdról is készült néhány felvétel 14 630 km-es távolságból - ennél is jobb felbontású fotókat 2006-ban várhatunk. Nagyméretű kép letöltése.

Az objektum érdekessége, hogy a Tethyssel azonos pályán kering, mintegy 60 fokkal lemaradva mögötte - hasonlóan ahhoz, ahogy az úgynevezett trójai kisbolygók a Nap körül (amelyek a Jupiterrel azonos pályán, az óriásbolygó előtt és mögött 60 fokkal mozognak).