Ember nagyságú skorpió

2006.01.06. 9:45

330 millió évvel ezelőtt ember nagyságú, hatlábú vízi skorpiók mászkáltak a tengerparton a mai Skócia területén.

A kővé vált egykori lábnyomok a legnagyobb ízeltlábúnyomok, amelyeket eddig valaha felfedeztek. A kutatók között már régóta vitára adott okot, hogy ez a csoport vajon ki tudott-e jönni a partra. Az új lelet szerint igen: legalább rövid időtartamok erejéig a szárazföldön vakációzhatott a társaság. A nyomok ugyanis egyértelműen szilárd aljzaton jöttek létre.

Forrás: Nature és Martin Whyte, University of Sheffield

A lábnyomokat megőrző szikla

A lábnyomokat a Hibbertopterus nemzetség képviselői hagyták hátra. Ezek a vízi skorpiók a valaha ismert legnagyobb ízeltlábúak közé tartoznak. A becslések szerint a nyomok 1,6 méter hosszú és 1 méter széles állatra utalnak. Maga a felfedezett lábnyomsorozat 1 méter széles és körülbelül 6 méter hosszúságban követhető. A nyomok tulajdonosa valóban lenyűgöző méretű példány lehetett, de abban az időben ez nem volt ritkaság. Csak az ízeltlábúaknál maradva, hatalmas méretű szitakötők, ezerlábúak és százlábúak népesítették be Földünket a karbon időszakban.

Forrás: Nature és Martin Whyte, University of Sheffield

Rekonstrukciós rajz az állatról

A nyomok szerint az állat fázisban mozgott, vagyis mindegyik végtagpárja egyidejűleg mozgott előre, nem pedig váltakozva, mint például az ember esetében. Lépéshossza átlagosan 27 cm volt, ami elég rövid ahhoz, hogy a lépések átfedésben legyenek egymással. A nyomok között egy középen elhelyezkedő rovátka látható, ami arra utal, hogy szaggatott szárazföldi mozgása közben a skorpió a földön vonszolta a farkát. Az alapvetően vízi életmódot folytató skorpió valószínűleg nehézkesen mozgott a parton.

Ez a felfedezés azt is jelenti, hogy korai őseink, az első négy végtaggal rendelkező szárazföldi gerincesek a tengerparton portyázva szembetalálkozhattak a hatalmas ízeltlábúakkal. A legkorábbi Tetrapodák leginkább egy óriási szalamandrára hasonlíthattak, és ezek is elérhették az 1,2 méter hosszúságot. Felmerül a kérdés, hogy találkozás esetén vajon milyenek lehettek az erőviszonyok a két csoport között. Az angol kutatók szerint, még ha ugyanazt a környezetet osztották is meg egymással, akkor sem voltak különösebben veszélyesek egymásra. A vízi skorpió ugyanis egyáltalán nem rendelkezett semmilyen agresszív fegyverzettel.