A hatodik érzék titkai

2006.04.18. 10:33

Az ún. "hatodik érzék", a propriorecepció igen fontos tulajdonsága a szervezetünknek. Ezzel a képességünkkel tudunk például úgy járni, hogy nem nézünk egyfolytában a lábunk elé, illetve tudjuk megérinteni az orrunkat csukott szemmel.

A kutatók régóta vizsgálják, hogyan működik a "hatodik érzék" mechanizmusa. Az eddigi kutatások alapján a bőr, az izmok, illetve az ízületek receptoraihoz (érzékelő idegsejtjeihez) köthető, innen indulnak ki a jelzések az agyba, majd a végtagok helyzete itt tudatosul.

Janet Taylor és kutatócsoportja (University of New South Wales, Sidney) várhatóan nagy vihart kavaró eredményei szerint azonban a végtagok helyzetére vonatkozó jelzések elsődlegesen az agyból indulnak ki.

Taylor és munkatársai a vizsgálataikba bevont személyek alkarját és kézfejét letakarták, ezáltal láthatatlanná vált a kéz pozíciója. Normál körülmények között a páciensek pontosan meg tudták mondani, hogy hogyan változik meg a kezük helyzete, ha azt ők, vagy egy külső személy megváltoztatta. Más volt a helyzet, ha a kezek vérkeringését elszorították, tehát elzsibbasztották, illetve emellett injekcióval elérzéstelenítették. Ebben az esetben a részvevők nem tudták megmondani, mikor mozdítja el a végtagjukat eredeti állapotából az őket vizsgáló orvos. Ha viszont felszólították őket a kezük mozgatására - amire természetesen képtelenek voltak, mivel ez zsibbadt állapotban lehetetlen - a mozgás érzete mégis határozottan kialakult bennük. A tudósok ebből arra következtettek, hogy ha hiányoznak a külvilágból érkező jelek (a kezek látása, érzékelése), az agy különleges dolgot képes csinálni: olyan érzetet generál, illetve tudatosít, mintha ténylegesen megtörtént volna a végtag mozgatása, "kitalálja", hogy a kezeknek hol kellene elhelyezkedniük.

"Igen meglepő volt, hogy a résztvevők mindegyike következetesen ugyanazt érezte" - mondta Taylor, aki szerint a végtagok pozícionálásához nem csak a kívülről érkező, hanem a belső, agyi jelzésekre is szükségünk van. A mechanizmus pontos megértéséhez még igen sok vizsgálat elvégzése szükséges, ugyanis azt még nem lehet tudni, hogy az agyból érkező jelek normál körülmények között milyen mértékben járulnak hozzá a propriorecepcióhoz, illetve a jelzés pontos, idegi útvonala sem ismert. Az eredmények a későbbiekben az ún. "fantomvégtag-szindrómát" - amikor az amputált végtagot a páciensek továbbra is érzékelik - is segíthetnek megérteni.

A kutatás eredményeit a Journal of Physiology című tudományos folyóirat 2006. január 26-i számában publikálták.

KAPCSOLÓDÓ CIKK