Közeledik a szétszakadó üstökös

A bolygónkhoz közeledő 73P/Schwassmann-Wachmann 3 jelű üstökös magja látványosan feldarabolódik. A töredékek biztonságos távolságban haladnak majd el a Föld mellett.

A 73P/Schwassmann-Wachmann 3 jelzésű üstököst 1930. május 2-án fedezte fel Arnold Schwassmann és Arthur Arno Wachmann a Hamburg Obszervatóriumból. A csillagunkat 5,4 éves periódussal megkerülő kométa napközelben a Földnél is beljebb jár, míg naptávolban a Jupiter messzeségében mozog. A számítások szerint az 1800-as években került a Jupiter gravitációs hatása révén mai, rövid periódusú pályájára.

Az égitestet felfedezése után közel 50 évre, 1979 augusztusáig szem elől tévesztették. 1995-ös napközelségekor azonban látványos kitöréssel hívta fel magára a figyelmet, amikor váratlanul közel ezerszeresére fényesedett. A kitörést az okozta, hogy az objektum magja négy darabra szakadt, így ugrásszerűen megnőtt a mag felszíne és az onnan eltávozó gázok és por mennyisége. 1996 decemberében két további töredékét sikerült azonosítani.

Mindezek után 2001-es visszatérésekor az öt fragmentumból csak hármat: a C, a B és az E jelűt találták meg. Az idei márciusi megfigyelések során azonban már hét töredék mutatkozott, majd április elején a B jelű darab is kisebb kitörésen ment keresztül, hat újabb töredékkel gazdagítva az együttest. A továbbiakban újabb darabolódások történtek, így a hónap második felére a korábbi események nyomán keletkezett töredékek együttes száma már 40 körülire nőtt.

Nagy kérdés, miként folytatódik az üstökös sorsa június 7-ig, amikor a Nap közelsége miatt már nem lesz megfigyelhető. Az eddigi megfigyelések is sok érdekességre mutattak rá, köztük az egyik legmeglepőbb, hogy egyes mérések szerint a fragmentumok összetétele között érezhető eltérés mutatkozik.

A Magyar Csillagászati Egyesület az üstökös darabjainak megfigyelésére április 28. és május 1. között üstökösészlelő hévégét tart az Ágasvári Turistaházban, ahol zavaró fényektől mentes helyről távcsövekkel követik az üstökös darabjait. Egy héttel később, május 6-án és 7-én (kevéssel a legnagyobb földközelség előtt) pedig a Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány Nemzetközi Üstökös Konferenciát rendez Körmenden, a Polgármesteri Hivatal nagytermében. Bővebb információk a rendezvényekről az MCSE és a Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány honlapján olvashatók.

Az üstökös fő része Zseli József április 21-ei 5x1 perces felvételén (28 cm-es Schmidt-Cassegrain távcső + ST-8-as CCD) (Zseli József, MCSE)

A kométa darabjai bolygónkat legjobban május 12. és 14. között, 6-12 millió km-re közelítik meg. A legnagyobb, C jelzésű fragmentum május 12-én 11,8 millió km-re lesz tőlünk. Ez elég nagy távolság ahhoz, hogy biztonságosan elhaladjanak a Föld mellett, ugyanakkor elég közel is lesznek, hogy néhány darabot megpillanthassunk közülük. A legszorosabb földközelség idején a töredékek egy 25-30 fok hosszú sáv mentén látszanak az égen, a Cygnus (Hattyú) csillagkép területén - de csak távcsővel.

A szétbomlás miatt elnyúlt B- és G-komponens április 20-án (50 cm-es, f/6,3-os RC + FLI CM-9 CCD, 8x60 és 6x60 s) (Horváth Tibor, Tuboly Vince, Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány)

A B jelű fragmentum további darabolódásdával keletkezett nyolc töredék (nyilak) április 23-án a 8,2 méteres Kueyen teleszkóppal (ESO)

A csillagászati megfigyelések története során eddig közel 30 üstökös szétdarabolódását sikerült megfigyelni, amelyek mindegyike kifényesedéssel járt. Legismertebb közülük a P/Shoemaker-Levy 9, amely széttörését követően 1994-ben látványos robbanások keretében a Jupiter légkörébe zuhant. Ezúttal ilyen feltűnő jelenségekre nem számíthatunk, azonban szerencsés esetben a szétdaradolódott üstökös több fragmentuma is megfigyelhető lesz nagyobb távcsövekkel hazánkból.

Kereszturi Ákos