Feltárultak a 3,3 millió éves hominida titkai

2006.09.26. 10:47

Egy évekkel ezelőtt előkerült, ám csak mostanra letisztított korai hominida maradványai rendkívüli információkkal gazdagíthatják korai őseink testfelépítéséről, életmódjáról alkotott ismereteinket.

Mint arról korábbi cikkünkben hírt adtunk, 2000-ben egy 3,3 millió évvel ezelőtt élt korai hominida (az emberfélék rendszertani családjához tartozó faj) fiatal egyedének jól megőrződött maradványait tárták fel régészek Etiópiában (a felfedezést 2001 elején jelentették be). A feltárást követő több éves aprólékos munkálatok után - fogászati eszközökkel bontották ki a csontokat a megkövült üledékből - a kutatócsoport újabb részletes beszámolóval jelentkezett a Nature-ben.

Munkájuk nyomán ma már pontosan láthatjuk az észak-etiópiai Afar-régióban talált és kivételesen jó állapotban megmaradt, közel teljes csontváz jelentőségét, amely egy hároméves korában meghalt női egyedhez tartozott. A Selam, azaz Béke névre keresztelt "kislány" a valaha talált legősibb gyermekmaradvány, amely a kutatást végző régészcsoport véleménye szerint azért maradhatott meg ilyen jó állapotban, mert halála után nem sokkal a testet talán áradásból származó üledék, iszap borította be.

Közel teljes csontváz

A részletes vizsgálatok során kiderült, hogy Selam az eddig ismert legkorábbi Australopithecus afarensis, és több mint 100 ezer évvel korábban élt, mint híres fajtársa, Lucy. Feltehető, hogy ennél a fajnál ágazott ketté az emberfélék fejlődése: egyik ágon más Australopithecus fajok alakultak ki, amelyek evolúciós zsákutcát jelentettek. A másik ág vezetett a modern ember, a Homo nemzetség kialakulása felé.

Selam maradványai a teljes koponyáját tartalmazzák, beleértve az alsó állkapcsot, valamint a gerinc felső szakaszát, a bordákat, mindkét lapockát, a kulcscsontokat, a jobb könyököt és a kéz egy részét, mindkét térdet, illetve a sípcsontok és combcsontok nagy részét. Az egyik láb szinte teljes egészében megmaradt, így ez az első ilyen rendelkezésre álló afarensis-maradvány - mutat rá Fred Spoor professzor, a University College London evolúcióbiológusa.

Átmeneti evolúciós forma

Ennél is fontosabb, hogy ez az első olyan afarensis, amelynél teljes lapockát ("vállcsontot") találtak. Selam lapockája ráadásul evolúciós átmeneti formát képvisel: a rajta lévő, izomtapadásra szolgáló csonttaréj az ember és az emberszabású majmok hasonló képződményéhez képest félúton helyezkedik el.

A paleoantropológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés: képes volt-e a földön két lábon járó Australopithecus afarensis még a fák ágai között is magabiztosan mozogni? Korábbi leletek arra utalnak, hogy a csípő és a térdek már a két lábon járáshoz alkalmazkodtak, a hosszú, térdeket súroló kezek és a meggörbült ujjak azonban még a fákon való gyors mozgást is szolgálhatták. Selam lapockája újabb fontos elem ebben a kirakósjátékban: arról mesél, hogy tulajdonosa kezdi elveszíteni a fák ágai közötti életteret.

A koponya

A lelet ugyancsak igen fontos része a koponya. Mivel Selam 3 éves korában hunyt el, természetes, hogy agyának térfogata kisebb, mint egy kifejlett példányé. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a mai csimpázoknál egy hároméves állat agya már közel 90%-ban megközelíti a kifejlett egyedek agyméretét, Selam agya kifejezetten kicsinek mondható. Ezt mutatja, hogy az Australopithecus afarensis-ek utódjai lassabban érték el a kifejlett felnőttkort, ami jellegzetes emberi vonás. Érdekes Selam nyelvcsontja (os hyoideum) is. Ez a nyelv izmaihoz tapadó apró csontocska a hangképzésben játszik szerepet. Formája arra utal, hogy az Australopithecus afarensis-ek Selam korában inkább a csimpánzokéhoz hasonlatos hangokat hallattak - magyarázza Spoor professzor.

A további kutatások során, a láb teljes megtisztításakor derülhet fény arra, milyen lehetett az afarensis lábfeje: mekkora volt a nagylábujja a többihez képest? Képes volt-e szembefordítani azt a többi lábujjal, mint a mai csimpánzok? A további részletes megfigyelések még számos kérdésre adhatnak választ korai ősünk életmódjáról.

Korai hominidák

A legelső emberfélék eddig ismert legidősebb képviselője, az Ardipithecus ramidus Kelet-Afrikában (a mai Etiópiában) lépett színre, mintegy 4,4-4,5 millió évvel ezelőtt. Őket követte egy jóval fejlettebb faj, az Australopithecus afarensis, amelynek fosszíliáit 2,9 és 3,9 millió év közé datálhatjuk. A mai csimpánzokhoz fogható agytérfogatú (400-500 köbcentiméter), alacsony termetű (kb. 120 cm magas), az eszközt és a beszédet még nem ismerő élőlények lehettek. E faj legépebben megmaradt, legteljesebb maradványa "Lucy" néven vált ismertté a nagyközönség számára.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK