Csimpánzok kőkorszaka - Az első nem emberi régészeti lelőhely

2007.02.15. 0:34

Az első prehisztorikus bizonyítékát találták meg a csimpánzok eszközhasználatának amerikai régészek. Egyes szakemberek szerint ez alátámaszthatja az elgondolást, mely szerint ezt a képességet nem csak az emberek, hanem az emberszabású majmok is örökölték közös őseinktől.

Dr. Julio Mercader, a Calgary Egyetem (USA) csimpánzok eszközhasználatára specializálódott szakembere még tavaly fedezte fel a 4300 évesre datált kőeszközöket az afrikai Elefántcsontpart területén. Az eredményekről kollégáival az amerikai tudományos akadémia lapjának (Proceedings of the National Academy of Sciences) legutóbbi kiadásában számolt be.

A lelőhely azért érdekes, mert 4300 évvel ezelőtt - az ókori Egyiptom és Mezopotámia virágzása idején - Afrikának ezen a részén nincs nyoma emberi jelenlétnek, így a csimpánzoknak nem volt kitől "ellesni" az eszközhasználatot - mondják a felfedezők. Egyes szakemberek szerint ugyanis a csimpánzok mindent tőlünk, emberektől tanultak eredetileg. Ez a felfedezés viszont azokat erősíti, aki szerint a kőeszközök használatát közös őseinktől örököltük mi és a csimpánzok is.

Maguk az eszközök egyébként kisebb-nagyobb szabálytalan kődarabok (lásd lent), és egyértelműen láthatók rajtuk a használat nyomai - olvasható a felfedezők beszámolójában. Az eszközökre tapadt szerves maradványok elemzése alapján olyan csonthéjas termések feltörésére használták őket, amelyek a csimpánzok étrendjében fontosak, de nem fordulnak (illetve fordultak) elő az emberében. Az emberi kéz számára többségük egyébként is túl nagy, nem lehetett volna őket kényelmesen használni. Az is kizárható, hogy a köveket az erózió faragta volna ilyenre - mondják a felfedezők.

A csonthéjasok megfelelő feltörése egyáltalán nem könnyű feladat - a csimpánzok akár hét évig is tanulhatják egymástól. Hogy mióta zajlik közöttük e technika továbbadása? A szerzők szerint a "csimpánz kőkorszak" egészen ősi időkig nyúlik vissza, amelynek gyökereit még csak most kezdjük felderíteni.

Forrás: University of Calgary

A felfedezés számos további kérdést vet fel. Miért nem találjuk meg ennek a technológiának a nyomait a csimpánzok más egykori élőhelyein is? Vagy ezek a felfedezések még váratnak magukra? Jól értelmeztük-e az eddigi lelőhelyeket, ahol minden ősi eszközhasználat nyomát egyértelműen az embernek tulajdonítottuk?

Számos társadalomtudós úgy tartja, hogy az emberek egyszerűen olyan állatok, amelyek elég fejlettek ahhoz, hogy kultúrájuk legyen. Ám egyes állatok is - az emberszabású majmok például, vagy a delfinek és a bálnák - mutatnak olyan összetett viselkedésjegyeket, amelyeket egymástól tanulnak. A biológusok egy része szerint ezt tekinthetjük a kultúra egyik formájának.

Antropocentrizmusában az ember hajlamos önmagát tekinteni az egyedüli kultúrlénynek, és ezzel indokolja a többi faj közötti különleges helyzetét. Ám az ember is a természet része, és a kultúrának ez az új felfogása lehetővé teszi legközelebbi rokonaink gyakran csodálatos teljesítményeinek vizsgálatát anélkül, hogy az ember különleges voltát szem elől veszítenénk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK