Mágnesvasút az űrbe

A mágneses lebegtetésű vonatoknál alkalmazott megoldásokat űreszközök indítására is fel lehet majd használni, állítják kínai kutatók. Első terepasztal-kísérletük sikeres volt, a nagybani megvalósításra azonban jó esetben is évtizedeket kell várni. A lebegtetéses indítás nagy előnye a rakétatechnikához viszonyított olcsósága lehet.

A kilövőszerkezet egyszerűen elképzelhető: a mágneses lebegtetésű vonat sínpárjának egy szakaszát emeljük fel és állítsuk fel ferdén, a vonatszerelvény helyét pedig a fellövendő űreszköz veszi át. Az űrhajó lebeg a pálya fölött, és a lineáris motor bekapcsolása után egyre gyorsulva elindul felfelé a kilövőállvány mentén, majd azt elhagyva szabadon repül tovább a magasba. A "maglev" (magnetically levitated - mágneses lebegtetésű) vonat helyett máris kész a "maglifter", a mágneses emelő. Az ötletet már az 1980-as években felvetették, ki is számították, hogy a kilövőpálya végén kb. 1000 km/óra sebességgel kell repülnie a fellövendő tárgynak.

A kínai kísérletben egyelőre 18 km/óra (5 m/s) végsebességet értek el, és a mágneses lebegtetést állandó mágnesekkel oldották meg. A mágnesek anyaga ytterbium-bárium-réz-oxid kerámia volt, ez már 77 kelvinen, -196 Celsius-fokon szupravezető. Hét méter hosszú pálya mentén lebegett és emelkedett fel a 40 kg tömegű mintadarab. Többféle elrendezést próbáltak ki, míg rátaláltak a legjobb mágneses térszerkezetre. Tapasztalataik szerint a stabilitás annál jobb, minél kisebb magasságban hat a pálya felett a mágneses a tér.

Egyelőre kérdéses, hogyan lehet majd a mozgást igazán nagy sebességeknél is stabilizálni, hogyan lehet az aerodinamikai hatásokat semlegesíteni. Az elérendő cél egy 100 tonnás rendszer: ennyi lenne a kilövőszerkezet és a kilövendő tárgy együttes tömege, ezzel szeretnének 225 m/s (918 km/ó) sebességet elérni a kilövőszerkezet elhagyásakor. A mai német és japán építésű, mágneses lebegtetésű vonatok csúcssebessége nyílt pályán eléri az 550 km/ó sebességet (ez tehát nagyjából fele annak a sebességnek, ami egy űreszköz fellövéséhez szükséges). A maglev-technológia űrkutatási alkalmazása 20-30 éven belül elérhető lehet.

A mágneses lebegtetésű fellövés jövőjét nagyban befolyásolja a többi technikai lehetőség fejlődése és költségei. Versenytárs lehet például egy új, többször felhasználható űrrepülőgép vagy akár az űrlift is (lásd az ajánlóban). Az Egyesült Államokban két űrtechnikai vállalat hatalmas, felfújható szerkezeteket telepítene a felső légkörbe, és ezekről a bázisokról indítanák az eszközöket további útjukra. Lehetne ide is telepíteni mágneses lebegtetésű fellövő állást, vetették fel az ötletet egy internetes eszmecserén.

Jéki László