Egyedi emlékek törlése

Lehetséges bizonyos félelmetes emlékeket törölni anélkül, hogy más emlékeket módosítanánk. Francia kutatóknak legalábbis sikerült patkányok agyából egyedi memórianyomokat törölni, miközben más emlékek érintetlenül maradtak.

A Nature Neuroscience c. szaklap hasábjain nemrégiben közzétett eredmények (Doyere V., et al. Nature Neurosci., doi:10.1038/nn1871, 2007) segítenek mélyebben megérteni a memória működését, azt, hogy miképpen tárolódnak és íródnak be, illetve hogyan változnak meg bizonyos emléknyomok. Mindez segíthet a traumák utáni, fóbiaszerű stresszes rendellenességek feloldásában is. Az ún. poszttraumás stresszben (post-traumatic stress disorder, PTSD) szenvedő emberek a jövőben megszabadulhatnának az életüket megkeserítő emlékektől.

Egy-egy emlék maradandó tárolásakor az adott emléknyom a rövid távú memóriából áthelyeződik a hosszú távú memóriába. Ezt a folyamatot hívjuk emléknyom-rögzülésnek, más néven memória-konszolidációnak. Az már korábbról is ismert volt, hogy bizonyos szerek megzavarhatják ezt a folyamatot. Joseph LeDoux és munkatársai (Center for Neural Science, New York University) arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire specifikus az így, mesterségesen előidézett zavar. Meg lehet-e vajon zavarni egy adott emléknyom áthelyeződését a hosszú távú memóriába anélkül, hogy közben bármiféle hatással lennénk más emléknyomok rögzülésére?

A kutatók két különböző dallammal kondicionáltak patkányokat. Mindkét muzsikával félelmet keltettek az állatokban, mert a zenével egyidőben elektromos sokkot is alkalmaztak. Az így kondicionált állatok felének ezután olyan szert adtak, amely közismerten részleges amnéziát (emlékezetkiesést) okoz. Ezután az összes állatot emlékeztették a félelemkeltő muzsikára, oly módon, hogy újra lejátszották nekik az egyik dallamot - nagyon fontos kísérleti körülmény, hogy csak az egyik dallamra emlékeztették őket. Az emlékeztetés idejében az állatok fele még a szer hatása alatt állt.

Egy nappal később megvizsgálták, miként reagálnak az egyes állatok a különböző dallamokra. A kezeletlen patkányok mindkét dallam hatására félelmet mutattak, hiszen mintegy "várták" az elektromos sokk közeledtét. Az amnéziát okozó szerrel kezelt állatok azonban nem mutattak félelmet annak a dallamnak hatására, amelyre a drogkezelés alatt emlékeztették őket. Az adott emlék teljesen kitörlődött a memóriából, míg a másik, szintén félelmet keltő emlék (dallam) és hatása változatlanul megmaradt.

LeDoux kutatócsoportjának arra az elképzelésre is sikerült kísérletes bizonyítékokat találnia, hogy a mandulamag vagy szaknyelven amygdala (az agy mélyebb részeiben található ősi idegi mag), amelynek jelentős szerepe van az erős érzelmek, többek között a félelem átélésében, központi szerepet játszott ebben a folyamatban. A félelmet keltő emlékek kialakulása és előhívása alatt rendszerint fokozódik az idegsejtek közötti kommunikációs aktivitás ezen a területen, a droggal kezelt állatokban azonban éppen ellenkezőleg - csökkent. Ez azt mutatja, hogy a félelmet keltő emlék valóban törlődött a memóriából, és nem egyszerűen az történt, hogy a memória és a félelemre adott válaszreakció közötti folyamat valahol megszakadt vagy gátlódott.

Greg Quirk neurofiziológus szerint a felfedezés hatalmas lépés lehet a pszichiátriai betegségek gyógyításának folyamatában. Olyan típusú betegségek esetén, mint a fent említett PTSD, a pszichiáterek által alkalmazott kondicionálás jelentős javulást hozhat. "Ezek a drogok nagymértékben segíthetik a terápiát. Új távlatok nyílhatnak a pszichiátriában, és a jövőbeli gyógymódok valószínűleg ebbe az irányba fognak eltolódni. Az idegrendszeri kutatások pedig segítenek abban, hogy még hatékonyabb eszközöket állíthassunk a gyógyítás szolgálatába" - mondta Quirk a Nature online hírszolgálatának.

Markó Károly biológus