Folyók az összeomlás szélén

2007.04.29. 12:05

Nílus

A Föld leghosszabb folyója, a Nílus évezredek óta ivóvízforrásként szolgál, de a WWF jelentésében arra figyelmeztet, hogy 2025-re ki is száradhat. Köszönhetően a nagymértékű emberi vízhasználatnak és a nagy párolgásnak, a Nílus völgye és annak lakói különösen érzékenyek a klímaváltozásra. A szervezet azt állítja, hogy az általában öntözéshez használt víz mennyisége olyan magas, hogy - mérete dacára - a folyó a száraz időszakban nem éri el a tengert, ráadásul így a sós víz befolyik az édesvízi területekre (egyre beljebb, ahogy a tengerszint emelkedik a globális felmelegedés következtében). Ezzel párhuzamosan a folyó deltájának környezetében lakók édesvízforrásai tovább csökkenek, miközben az átlaghőmérséklet emelkedése miatt még több öntözővízre volna szükségük.

Forrás: WWF-Canon/Lyn TRELOAR

A Viktória-tó Földünk leghosszabb folyója, a Nílus egyik fő vízgyűjtő bázisán terül el. A folyó közel 123 millió ember vízforrása

Rio Grande

A jelentés szerint az Egyesült Államok és Mexikó határán folyó Rio Grande leginkább a mezőgazdaság túlzott vízigénye miatt veszélyeztetett. Mire a folyó elhagyja El Paso-t, annyiszor terelik el, hogy a medre El Paso és Presidio/Ojinaga között már gyakran kiszárad - állítja a WWF. A legnagyobb vízszintet ezen a szakaszon még 1905 júniusában mérték. 2001 februárja és júniusa között a folyó már nem ért el a Mexikói-öbölig. Az alacsony vízszint következtében a szennyezőanyagok sem tudnak kellő mértékben kiürülni a mederből, és a Rio Grande alsó szakaszán szikesedés figyelhető meg. Mindemellett egyes tengeri halfajok akár 400 kilométerre is felúsznak a folyón, a víz emelkedő sószintje pedig már 32 édesvízi halfajt szorított ki élőhelyéről. A Rio Grandéban egyébként - egyelőre - 69 olyan halfaj él, amely sehol máshol a világon.

Gangesz

Indiában a Gangesz-síkság az ország szárazföldi területeinek egyharmadát teszi ki, és minden tizenkettedik ember a vízből, a halászatból és a mezőgazdaságból él. A WWF szerint a Gangesz mellékfolyói kiszáradás alatt állnak, mivel a duzzasztógátak eltérítik a vizet az öntözéshez. A Gangesz vizének 40 százaléka származik a Himalája gleccsereiből, amelyek visszahúzódhatnak, ha az átlaghőmérséklet emelkedni fog. Még ha az emelkedő hőmérséklet megolvasztja is a Himalája hótömegeit, az Indus folyó nagy valószínűséggel akkor is elveszíti vízhozama jelentős részét, ugyanis a földművelők túlzott mértékben hódítják el az ártéri területeket. Sőt, mindezek következtében veszély fenyegeti a halmennyiséget is, ami a fehérjepótlás legfontosabb forrása és százezrek életét határozza meg.

Indus

Az Indus állapotán szintén mély nyomokat hagy a klímaváltozás, hiszen vizének 70-80 százaléka a Himalája gleccsereiből ered. Mivel az átlaghőmérséklet emelkedik, a gleccserek visszahúzódnak, így olvadáskor kevesebb víz kerül a folyóba. A mezőgazdaság mértéktelen vízhasználata mellett ez az oka annak, hogy az Indus völgye súlyos szárazságtól szenved. A WWF kiemeli, hogy a helyzetet tovább súlyosbítja a sós víz itt is megfigyelhető beömlése a mederbe a deltavidéken. A folyó környezetében élő lakosság számát tekintve már 1995-ben kevesebb víz volt az Indusban, mint amennyi elegendő lett volna az ENSZ által meghatározott egy főre eső minimális vízmennyiséghez.

Forrás: WWF-Canon/François Xavier PELLETIER

Az Indus a pakisztáni Sind tartományban

Salween-folyó

Az ázsiai Salween-folyó vízgyűjtő területén 6 millió ember él, akiknek megélhetése, fehérjedús és nagy tápanyagértékű ételfogyasztása - különösen a száraz időszakban - a folyótól függ. A Salween a "Három Párhuzamos Folyó" világörökségnek számító területén ömlik össze a Mekonggal és a Jangcével. Kína azt tervezi, hogy az egyik vízesésénél 13 nagy vízenergia-beruházásba kezd, aminek következtében a ma még szabadon hömpölygő folyó - a WWF megfogalmazása szerint - csatornák és víztározók hálózatává alakulna át.

Jangce

Köszönhetően Kína rohamosan növekvő iparának, a Jangce az egyik legszennyezettebb folyó a világon. Az elmúlt ötven évben a városok százaiból származó, a folyót érintő szennyezés mintegy 73 százalékkal növekedett. Egyes mérések szerint az ipari szennyezés és a szennyvíz kibocsátásának mértéke elérte az évi 25 milliárd tonnát. Ez a mennyiség az ország teljes szennyvíz-kibocsátásának 42, míg a teljes ipari szennyezés-kibocsátásnak 45 százaléka.

Forrás: WWF-Canon/Claire DOOLE

Lakóhajó a Jangcén a Három Szurdok Gát közelében

A CCICED (a Környezetvédelmi és Fejlesztési Nemzetközi Együttműködés Kínai Bizottsága) szerint a Jangcébe engedett nitrogén 92 százaléka mezőgazdasági eredetű. A hajózásból származó szennyezés szintén jelentős mértékben felelős a folyó rohamosan romló állapotáért. Mindemellett a hullámterek drasztikus csökkenése - melynek oka a mezőgazdaság térfoglalása - csökkentette a meder méregtelenítő képességét is. Tizenhárom évnyi építkezés után elkészült a Három Szurdok Gát, ami 2008-tól működik is. A WWF biztosra veszi, hogy az építmény jelentősen növeli majd a szennyezést azáltal, hogy felduzzasztja a vizet, meggátolja a hordaléklerakódást és megnöveli az eutrofizációt (a vizek tápanyagokban - főként nitrogénben és foszforban - történő gazdagodását, ami egyben oxigénben való elszegényedését is jelenti, valamint olyan növények elszaporodását, amelyek rontják a víz minőségét és élhetőségét is).

Forrás: WWF-Canon/Claire DOOLE

Szénszállító teherhajó a Jangcén a Három Szurdok Gát közelében Hubei tartományban

La Plata

A La Plata (az Uruguay és a Parana folyók torkolatától folyik az Atlanti-óceánba) szintén azért került bele a WWF vizsgálatába, mert nagymértékben túlszabályozottnak ítélik. Például a Parana folyón a világ legnagyobb gátjánál, az Itaipunál 100 000 hektár föld került víz alá. A La Plata vízgyűjtőjén létesül majd a második legnagyobb gátrendszer a világon, 27 gáttal, s ebből hatot már építenek is. A brazil, a bolíviai és a paraguayi kormány a 'hidrovia' program keretében nagyszabású, elektromos energiát termelő és mederszabályozó programot tervez. És bár a fő finanszírozó Inter-American Development Bank a sokat támadott projekt indulásakor azt nyilatkozta, hogy a környezetvédelem kiemelten fontos szempont lesz a munkálatok alatt, a WWF úgy tudja, mindezt anélkül teszik, hogy környezeti hatástanulmányt végeztettek volna.

Az ausztrál Murray-Darling medrében és környékén olyan mértékben szaporodnak az invazív (tájidegen) állat- és növényfajok, hogy akár össze is omolhat a folyó ökoszisztémája - figyelmeztet a WWF jelentése. Harmincöt őshonos halfajból 9 mára felkerült a veszélyeztetett fajok listájára, 2 pedig a fokozottan veszélyeztetettek közé. A szervezet szerint az invazív fajok elszaporodásának kedveznek a különböző vízszabályozások is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK