Az NMR a genetika szolgálatában

Vágólapra másolva!
A sejt molekulái közötti kapcsolatok felderítése alapvető jelentőségű a sejtélettani folyamatok megértéséhez. A Max-Planck-Intézet biofizikusai biokémiai és biofizikai módszerekkel részletesen analizáltak egy ilyen folyamatot.
Vágólapra másolva!

A sejtélettani folyamatok megértéséhez igen fontos, hogy képet alkothassunk a sejt molekuláinak kapcsolatairól. A Max Planck-Intézet biofizikusai Göttingenben biokémiai és biofizikai módszerek segítségével részleteiben analizáltak egy két proteinből és egy RNS-molekulából álló molekulakapcsolatot, s eredményeiket néhány hete nyilvánosságra hozták a Science magazinban. A vizsgálat tárgyát képező molekulakomplexum a szplájszoszóma részét képezi, mely lényegi szerepet játszik magasabb szervezettségi szinten álló élőlények génexpressziójában.

A közösség erőt ad: ez az elv az élő sejt molekuláinak világában is érvényes. A biokémiai folyamatok többségét itt biológiai makromolekulák kapcsolatai közvetítik. E molekulakapcsolatok egy része sok-sok alkotóelemével a sejtszintű nanokozmosz valóságos óriásának számít. E molekuláris gépezetek működésének megértéséhez elengedhetetlen, hogy szerkezetüket az atomok szintjéig tisztázzák, mintha csak műszaki rajzot készítenének. A szplájszoszóma olyan molekuláris gépezet, mely több mint száz proteinkomplexumból és egy sor RNS-molekulából épül föl. A szplájszoszómák felelősek a fejlettebb organizmusok génexpressziójának egy fontos fázisáért. Itt történik a DNS egy génje másolatából, egy pre-mRNS-ből bizonyos részek kivágása, melyek nem hordoznak a proteinképzéshez szükséges információt. Ennek a pre-mRNS-nek a közreműködésével érett mRNS (messenger-ribonukleinsav): ez képezi a proteinképzés alapját.