Az ember modernkori evolúciójának motorja

Az emberi evolúció az utolsó 40 000 évben leállt, az ember ugyanakkor átruházta evolúcióját a tárgyakra, amelyek használatával képességei hihetetlen mértékben megnőttek, és olyan tulajdonságokra tett szert, amelyek eléréséhez biológiai úton évezredekre lett volna szükség. Az átruházott evolúció segítségével kivédhetők a szelekció pusztító, ugyanakkor a faj minőségét megőrző, sőt javító hatásai, de elő is mozdítja a degeneráció tömegméretű kialakulását.

A következőkben a Természet Világa Csaba György: Az ember modernkori evolúciójának motorja c. cikkének szövegét változtatás nélkül közöljük, a szerkesztőség engedélyével.

Az emberi evolúció az utolsó 40 000 évben leállt. Ez idő alatt semmiféle olyan változás nem történt, ami ebből a szempontból értékelhető lenne. Természetesen ez csak a makroevolúcióra vonatkozik, mikroevolúciós változások vannak, például magasabbá vált a vérnyomásérték átlaga, vagy eltolódtak a biokémiai paraméterek stb. Ugyanakkor az ember átruházta, és folyamatosan átruházza evolúcióját a tárgyakra, amelyek használatával képességei hihetetlen mértékben megnőttek és relatíve rövid idő alatt olyan tulajdonságokra tett szert, amelyek eléréséhez biológiai úton évezredekre lett volna szükség, vagy egyáltalán nem lett volna lehetséges. (Lásd a szerző ,,Quo vadis homo?'' 1994. január, "Homo biomanipulatus; Homo technomanipulatus és Homo genommanipulatus" című írásait folyóiratunk 2000. áprilisi és augusztusi, valamint 2001. januári számában). Ez a tárgyakban megmutatkozó átruházott evolúció rendkívül gyors, szelekciós mechanizmusai kitűnően működnek, ugyanakkor visszahat a darwini szelekcióra, és annak feltételeit megváltoztatva eredményét is kérdésessé teszi. Az eszközök használata és fejlődése az tehát, ami az emberi evolúciót leállította, az átruházás segítségével mintegy szükségtelenné, sőt lehetetlenné téve azt. Az átruházott evolúció segítségével kivédhetők a szelekció pusztító, ugyanakkor a faj minőségét megőrző, sőt javító hatásai, de elő is mozdítja a degeneráció tömegméretű kialakulását, ami a faj fennmaradását is veszélyeztetné, ha éppen a tárgyak fejlődésével létrejött eszközök nem állnának rendelkezésre.

Nyilvánvaló tehát, hogy a tárgyakban megmutatkozó evolúciónak pozitív és negatív hatásai egyaránt vannak. Nem beszéltünk azonban arról, hogy a tárgyi evolúció bizonyos szinten olyan termékek előállításában is megmutatkozik, amelyek az emberi biologikummal nehezen összeegyeztethetők, azaz a megtorpant biológiai és a rohanó tárgyi evolúció összeütközésbe kerül egymással. Az átruházott evolúció termékei (ipari gázok, közlekedési kátrányszármazékok stb.) például környezetszennyezést okoznak, amihez az emberi biologikum nehezen vagy egyáltalán nem képes alkalmazkodni, és lényegében ugyanez vonatkozik a növényvédő szerekre is. Az emberi betegségek gyógyítása, vagy a kényelmi szempontok miatt használt gyógyszerek (pl. fogamzásgátlók, élénkítők, nyugtatók stb.) ugyancsak károsítják a szervezetet, de hasonló módon viselkedhetnek a táplálék kiegészítők, az építkezéseknél használt anyagok (pl. azbeszt), nem is beszélve a felgyorsult életforma stresszei miatt egyre jobban terjedő élvezeti szerek fogyasztásáról (dohányzás, alkoholizmus, kábítószerezés).

Mindezek az annak kitett, vagy azokat fogyasztó emberek egészségkárosodásában mutatkoznak meg, amit az átruházott evolúció termékeivel (korszerű gyógyszerek, ipari szűrők, katalizátorok stb.) próbálunk meg kivédeni.

Amennyiben az átruházott evolúció kivédi a természetes szelekciót azáltal, hogy szaporodáshoz juttatja a természetes körülmények között életképtelen egyedeket, akkor beleszól a faj génállományának alakulásába, minőségileg rontva azt. Ugyanakkor csak kivételes esetekben (mutagén anyagok, ionizáló sugárzások stb.) hoz létre mutációkat, tehát új géneket, amelyek az utódgenerációkban kifejeződhetnek, azaz klasszikus értelemben evolúciós befolyása nincs, és ami hatás egyáltalán megmutatkozik, az negatív.

A szerzett tulajdonságok öröklődése kérdésében a biológusok nagyon sokszor vitatkoztak már, de a teória mindig vereséget szenvedett. Lamarck elképzelései - jogosan - alul maradtak Darwinéival szemben, és a szerzett tulajdonságok öröklődésének liszenkói elmélete is elenyészett, már csak azért is, mert nem kiegészíteni akarta a génikus öröklődést, hanem tűzzel-vassal kiirtani és helyettesíteni azt. Az utóbbi időben azonban számos bizonyíték szól amellett, hogy nem genetikus, hanem epigenetikus úton a szülők, nagyszülők által szerzett jellegek megmutatkozhatnak az utódgenerációkban.