Nyelvérzék és genetika

Sem a kínai, sem az angol, sem a magyar nyelvnek nincsen külön génje. Minden gyermek, függetlenül attól, hogy milyen genetikai háttérrel rendelkezik, megtanulja azt a nyelvet, amelyet a környezetében élők beszélnek. Most azonban egy vizsgálat kiderítette , hogy a különböző nyelvet beszélő népcsoportok közötti genetikai különbségek igenis szerepet játszhattak abban, hogy milyen típusú nyelv alakult ki az adott kulturális közegben.

Minden nyelv alapja a magán- és mássalhangzók váltakozása. Ezekből épülnek fel a szavak. Ugyanakkor például a kínai nyelvben a hangok tónusa, a hangmagasság is eltérő jelentést hordoz. Az ilyen típusú-, ún. tonális-nyelvek Afrika szubszaharai területein és Délkelet-Ázsiában igen elterjedtek, míg Eurázsia többi részén, Észak-Amerikában és Ausztráliában ritkaságszámba mennek. A tonális nyelv szórványosan megjelenik a teljes amerikai kontinens őslakosai között, és viszonylag gyakoriak Közép-Amerikában, a Karib-szigeteken, valamint az Amazonas-medencében. Azonban még a tonális nyelveket beszélő populációk sem egyformán érzékelik a különböző hangtónusokat. Az angol anyanyelvű felnőttek - az angol nem tonális nyelv - képességei jelentős eltéréséket mutatnak a tekintetben, hogy mennyire tudják egy-egy mesterséges nyelvben megkülönböztetni egymástól az eltérő tónusokat. A feladatban jobban teljesítő emberek hallókérgének azon a részén, amelyről a kutatók úgy vélik, hogy szerepet játszik az eltérő tónusok megkülönböztetésében, vastagabb a szürkeállomány - állapították meg az evanstoni (Illinois) Northwestern University kutatói.

A University of Edinburgh két nyelvkutatója, Dan Dediu és Robert Ladd a megfigyelések alapján arra a feltételezésre jutott, hogy a hangmagasság érzékelésének képessége talán genetikailag kódolt. Vizsgálataik során az agy kialakulásában fontos szerepet játszó ASPM és mikrocefalin gének kerültek figyelmük középpontjába. Bár a két gén variánsai, az ASPM-D és a mikrocefalin-D evolúciós léptékkel nézve nagyon fiatal génvariánsok, megjelenésüket követően igen gyorsan elterjedtek az egész világon. Ezért a kutatók úgy vélik - jóllehet ezt a feltevésüket egyelőre nem erősítették meg -, hogy ezek a variánsok valami miatt előnyösek a faj fennmaradása szempontjából.

Dediu és Ladd 49 embercsoportból vett mintákat világszerte, és kereste az összefüggést az általuk beszélt nyelvek, illetve 983 genetikai variáns között. Ezek között szerepelt az ASPM-D és a mikrocefalin-D is. A nyelveket 26 tulajdonság mentén hasonlították össze - többek között a mássalhangzók számát, a tónusok és hajlítások mintázatát vették figyelembe. A legtöbb esetben semmilyen összefüggést nem találtak a beszélt nyelv és az emberek genetikai mintázata között, emiatt úgy gondolták, hogy a beszélt nyelvnek kevés köze lehet a genetikához. Nem ezt látták azonban az ASPM-D és a microcefalin-D esetében. A nem tonális nyelvet beszélőknél sokkal gyakrabban fordul elő ez a két génvarináns. A statisztikailag szignifikáns kapcsolat még akkor is kimutatható volt, ha figyelembe vették a nyelvek közötti nyelvtörténeti kapcsolatokat.

A kutatók szerint a szóban forgó génvariánsok igen finom eltéréseket okoznak az agyszerkezetben, s ennek köze lehet a hangmagasság érzékeléséhez. Azoknál az embercsoportoknál, ahol ezek a variánsok felszaporodtak, inkább a nem tonális nyelvek fejlődtek ki. A kutatók munkájukról a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban számoltak be. További terveik között szerepel, hogy az ASPM-D, illetve a mikrocefalin-D génvariánsokat hordozó embereknél megvizsgálják, milyen mértékben képesek egy tonális nyelvet elsajátítani.

A kanadai Robert Zatorre idegkutató igen figyelemreméltónak tartja a felfedezést, amely egy lehetséges kapcsolatot tár fel a genetika, az agy anatómiája, illetve a beszélt nyelv között. Bruce Lahn, a Chicagói Egyetem genetikusa - ő volt az, aki elsőként leírta az ASPM-D és a mikrocefalin-D génvariánsokat - szintén úgy véli, hogy jelentős felfedezésről van szó, amennyiben az eredményeket más oldalról is sikerül alátámasztani és sikerül kizárni az egyéb lehetséges magyarázatokat.
 
Bodrogi Lilla