Az Andok két oldala - a hét műholdképe

2007.06.11. 10:26

A Dél-Amerika nyugati, csendes-óceáni partjai közelében végighúzódó óriási hegyvonulat, az Andok középső szakaszának két oldala nem is különbözhetne jobban egymástól. Az óceán felé, ahol a hideg Humboldt-áramlás éri a partokat, Földünk legszárazabb sivataga, az Atacama található. A keleti oldalon viszont a hegyekből alázúduló, bővizű folyók bolygónk legnagyobb esőerdejét táplálják az Amazonas gigászi medencéjében.

E két vidéket a pár száz kilométer széles, jellemzően 5-6000 méter fölé emelkedő vulkáni csúcsok láncából álló vonulat, az Andok választja el egymástól. A hegylánc és egyben a nyugati félteke legmagasabb csúcsa, a Titicaca-tótól északra található Yankho Uma 7000 méterig emelkedik. A vulkánok sorát a Csendes-óceáni-kőzetlemeznek az Andok alá bukó, a földköpenybe lassan beolvadó részének anyaga táplálja, a magmából származó kőzet az andezit, amely a hegységről (Andes) kapta a nevét. (Magyarországon andezitből épül fel például a Dobogókő, a Börzsöny és a Mátra is.)

Forrás: ELTE

Az Andok láncai között helyezkedik el a hatalmas, 3000 méter fölötti magasságú fennsík, az Altiplano. Ez önmagában talán nem lenne egy műholdkép látványos eleme, az azonban igén, hogy itt tavakat, sóstavakat és a kiszáradt sóstavak maradékaként sós síkságokat találunk. Első nagyított képünkön a híres Titicaca-tavat láthatjuk.

Forrás: ELTE

Az Altiplano délebbi részén terül el a Salar de Uyuni (második nagyított képünk), a világ legnagyobb sós síksága. A negyvenezer éve még itt hullámzó tó vize egyre sósabbá vált, majd a víz el is tűnt belőle. Ma fontos sóbánya és Bolívia déli részének turistalátványossága.

Forrás: ELTE

Az Andok keleti oldalán lezúduló folyók az Amazonas medencéjét táplálják. Az óriási zöld terület méreteiről talán fogalmat alkothatunk annak alapján, hogy a főfolyó, az Amazonas nemhogy a képre nem fért rá: ha még kétszer ekkora távolságot, összesen 3000 kilométert északra tekintenénk, akkor épp feltűnne. A folyók nedvességéből táplálkozó erdők az Andok legkeletibb vonulatait zöldre festik, majd utána, keletre következik az óriási síkság, rajta az esőerdőkkel. Bolygónk talán legszebb folyókanyarulat-rendszerei (meanderei) épp az Amazonas mellékfolyóin tanulmányozhatók, egy példát be is mutatunk harmadik nagyított képünkön.

Forrás: ELTE

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele május 26-án készült.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK