Emlősök a kihalás szélén

2007. június 3-15. között Hágában több mint 170 ország kormányának delegáltjai vesznek részt a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény, a CITES világkonferenciáján. Teszik mindezt annak tudatában, hogy a tengeri emlősök 22 százalékát, az európai emlősfajoknak pedig a 15 százalékát kihalás fenyegeti.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2006-os, veszélyeztetett fajokat tartalmazó Vörös Listája szerint, az 1500-as évek óta 784 faj halt ki, és további 65 fajt már csak fogságban találhatunk meg. Az IUCN által figyelemmel kísért 40 177 faj közül 16 119-et közvetlenül fenyeget a kihalás veszélye. Ez annyit jelent, hogy minden harmadik kétéltű, az örökzöld fafajok negyede, továbbá minden nyolcadik madárfaj és minden negyedik emlősfaj fenyegetett. A kedvezőtlen folyamatok egyaránt érintik a vízi és a szárazföldi fajokat. A tengeri emlősök 22 százalékát fenyegeti a kihalás. Ám a tényleges adatok valószínűleg ennél is komorabb képet festenek, hiszen a fajok 44 százalékának esetében még csak hiányos információk állnak rendelkezésre.

Bálnák melegvízben

A klímaváltozás negatív hatásait leginkább megszenvedő fajok között találjuk a világ legnagyobb emlőseit, a ceteket is - erről tájékoztat a WWF (Nemzetközi Természetvédelmi Alap), valamint a Bálna- és Delfinvédő Társaság (WDCS) új jelentése. A "Bálnák meleg vízben?" című jelentés az éghajlatváltozás cetekre tett különböző hatásait vizsgálja, olyanokat, mint a tengervíz hőmérsékletének változásai, a fokozódó jégolvadás és a csapadék következtében csökkenő sótartalom, a jeges északi területek zsugorodása, a tengerszint-emelkedés és az apró krillpopulációk (a bálnák eledeléül szolgáló rákok) csökkenése a létfontosságú területeken.

Az éghajlatváltozás mostanság az Arktisz és az Antarktisz környékének élővilágát befolyásolja a leginkább. A jelentés szerint az északi jeges vizekben élő és táplálkozó cetek, belugák, narválok és grönlandi bálnák nagy valószínűséggel drámai mértékben érintettjei a tengeri jégfelület csökkenésének. Ugyanis a jégfelület csökkenésével egy időben megnövekszik az emberi jelenlét az adott területen: vagyis nő a kereskedelmi hajók forgalma, az olaj-, gáz- és bányászati termelések, valamint várható katonai tevékenység is a korábban érintetlen vidékeken.

"Mindez odavezethet, hogy gyakoribbak lesznek az olaj- és kémiai szennyezések, illetve az állatok tájékozódását és kommunikációját nagyban befolyásoló akusztikai zavarok, valamint a bálnák és a hajók közti ütközések" - mutat rá a jelentés vezető szerzője, Wendy Elliott.

A klímaváltozás más előrelátható, a tengeri fajokat nagymértékben érintő következményei között szerepel a jelentés szerint a hidegebb vizekre elköltözni képtelen cetek (például az édesvízi delfinek) életterületének csökkenése és az óceánok elsavasodása a tengervízben egyre nagyobb mértékben megkötött szén-dioxid következtében. De a cetek bizonyos betegségekre kialakuló fogékonysága, valamint gyengülő termékenységük, fizikai erőnlétük és túlélési arányuk szintén részei a kedvezőtlen folyamatoknak. Az észak-atlanti vizeken élő bálnaborjak túlélési sikere az említett tényezők mellett a zsákmányállomány alakulásával is szoros összefüggést mutat.

A WDCS és a WWF már jó ideje sürgeti a kormányzatokat, hogy a szén-dioxid kibocsátását legalább 50 százalékkal mérsékeljék a század közepére. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó testületének (IPCC) legutolsó jelentéséből az derül ki, hogy a globális felmelegedés lassítható vagy megfékezhető volna, ha a kibocsátás drasztikus csökkenése 2015-ig elkezdődne.

A két említett környezetvédő szervezet felkérte a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot, hogy segítse elő az éghajlatváltozás bálnákra tett hatásainak vizsgálatát, és a továbbiakban támogassa a témával foglalkozó műhelymunkák működését, valamint járuljon hozzá a klímaváltozás fenyegetéseinek kiküszöbölésére és a bálnák megőrzésére vonatkozó tervek kidolgozásához.

Kihalás fenyegeti az európai emlősfajok 15 százalékát

A WWF, valamint a WDCS jelentése mellett, de leginkább azzal összefüggésben, különös jelentőséggel bír az európai emlősök első hivatalos számbavétele. A munkát az Európai Bizottság rendelte meg és a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) végezte el. Bár Európa a világ legjobban tanulmányozott régiója, eddig mégsem létezett általános kép az emlősök állapotáról. Ezt a hiányt pótolja a bizottság által felkért jelentés. A vizsgálódás lesújtó eredménnyel zárult: a riport szerint csaknem minden hatodik európai emlősfajt a kihalás fenyegeti. Az egyes populációkra vonatkozó felmérések nem kevésbé figyelmeztetőek, hiszen az emlősfajok 27 százalékánál regisztráltak csökkenést, miközben csupán 8 százalékuknál mutattak ki növekedést.

A becslések szerint a kontinens hegyei és a Balkán-félsziget ad otthont a legszínesebb élővilágnak. A legjelentősebb egyedkoncentrációt Bulgária területén találták, de a Pireneusoktól az Alpokon át a Kárpátokon keresztül egészen Délkelet-Európa térségeiig terjed az a terület, ahol jelentősebb a biodiverzitás.
Európa ad otthont a ma legveszélyeztetettebb nagymacskafajnak, a spanyol hiúznak (Lynx pardina), illetve a legveszélyeztetettebb fókafajnak, a barátfókának (Monachus monachus). Mindkét faj szerepel a fokozottan veszélyeztetett fajok listáján: a spanyol hiúznak csupán 150 példánya él, de a barátfóka egyedeinek 350-450-es példányszáma is elkeserítőnek mondható.

Stavros Dimas uniós környezetvédelmi biztos véleménye szerint "a jelentés eredményei azokat a kihívásokat világítják meg, amelyekkel mostanában szembe kell néznünk: az európai kormányok ígéretének megfelelően 2010-re meg kellene állítani a biológiai sokszínűség visszaszorulását. Tisztán látjuk, hogy a gyakorlatilag valamennyi veszélyeztetett emlősfajt magában foglaló élőhelymegőrzési irányelvek teljesítése a létező legfontosabb lépés az európai fajok védelme érdekében."

Az IUCN igazgatója, Julia Marton-Lefevre úgy gondolja: "Az emlőspopulációk idei felmérése azt bizonyítja, hogy az európai fajok veszélyes mértékben fogynak. Fontos tudnunk azonban, hogy még mindig megvan a lehetőségünk a kedvezőtlen folyamatok visszafordítására. Ezt ékesen bizonyítja az európai bölény példája is, amelyet a kihalás széléről hoztak vissza."
Az európai emlősöket leginkább fenyegető veszély az élőhelyek beszűkülése, illetve eltűnése az erdőirtás és az árterületek kiszáradása vagy lecsapolása következtében. Azonban egyedszámuk csökkenéséhez hozzájárul még a környezetszennyezés mértékének növekedése és a fokozódó mezőgazdasági termelés is. A tengeri fajoknál a szennyezés, a halászat, illetve a hajókkal való ütközések jelentik a legfőbb veszélyforrást. Ezek a veszélyek a zártabb vizekben, mint a Balti-, a Fekete- vagy a Földközi-tenger, még fokozottabbak.