Mit tegyünk a kidobásra ítélt elektronikai hulladékkal?

A használhatatlanná vált elektronikus készülékek kommunális hulladéklerakóba történő lerakása az EU valamennyi tagországában tilos. Magyarországon - ennek ellenére - a televíziókészülékek, a mobiltelefonok és a számítógép monitorok jó része a szemetesben vagy illegális szemétlerakatokban fejezik be pályafutásukat. Kisebb hányaduk a használtcikk kereskedelemben jelenik meg újra, amivel elhelyezésük néhány évvel későbbre tolódik. Ezek az úgy nevezett e-hulladékok - a szelektív hulladékgyűjtésről szóló cikkünk negyedik részében velük foglalkozunk.

Magyarországon 2005. augusztus 13-tól a gyártók feladata az általuk előállított elektronikai berendezésekből képződő hulladék begyűjtése és hasznosítása (mely feladat elvégzését az arra szakosodott cégekre bízhatják). A rendelet a kereskedők számára is tartalmaz kötelezettségeket: az elektromos berendezések értékesítői kötelesek visszavenni a hulladékká nyilvánított elektromos berendezést, ha azonos használati kategóriába tartozó új készüléket vásárolunk. Azaz, ha ugyan ott vesszünk új hűtőt, porszívót, vagy akár mobiltelefont, ahol az előzőt is vásároltuk, az üzlet köteles tőlünk visszavenni a régit.

Amennyiben nem vásárolunk új készüléket, de van egy kidobandó elektromos készülékünk, a hulladékgyűjtő udvarokban adhatjuk le (ezek címéről a lakóhelyünk szerinti önkormányzatnál vagy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Pont szolgálatának ingyenesen hívható zöld számán, a 06-80/40-11-11-as telefonszámon adnak felvilágosítást).

Az EU-ban évente mintegy 3-5 százalékkal nő az e-hulladék mennyisége. 2006. december 31-re a legtöbb uniós tagországnak el kellett érnie a háztartásokból begyűjtendő 4 kg/fő/év elektronikai hulladék-mennyiséget. Ugyanerre az időpontra pedig a gyártóknak biztosítaniuk kellett a kategóriánként változó mértékben (70-80%-ban) előírt hulladék-újrahasznosítási rátát. Magyarország - néhány újonnan csatlakozott tagországgal együtt - a fenti feladatok teljesítésére 24 hónap haladékot kapott. Idehaza 2006-ban körülbelül 20-22 ezer tonna e-hulladékot gyűjtöttek be (az adatokat teljes mértékben szeptember 1-ig dolgozzák fel, tehát ez a szám még változhat), ezt 2008. december 31-ig 40 000 tonnára kell növelnünk.

Miért ne dobjuk ki az e-hulladékot?

Az utcára, erdőszélre vagy hulladéklerakóban kidobott hulladékból a csapadékvíz kioldja a szennyező anyagokat, amelyek a víz útját követve végül felhalmozódnak a talajban, majd a talajvízbe jutnak.

Az e-hulladékok révén több tucat szennyező anyag juthat a környezetbe. Néhány példa a legmérgezőbbek közül:

ólom: vesekárosító idegméreg, gyermekeknél hátráltatja a szellemi fejlődést. A krónikus ólommérgezés tartós gyengeséget, memóriazavart, depressziót, terméketlenséget és vesekárosodást okozhat.

báriumvegyületek: legtöbbjük vízben, savakban (így gyomorsavban is) oldódik. Tünetei a rossz közérzet, hányás és hasfájás mellett a fokozódó izomgyengeség és izombénulás.

berillium: izomsorvadást okozhat, szív- és májkárosító.

higany: a higany és gőze, valamint vegyületei is egyaránt mérgezőek. Tünetei a fejfájástól kezdve a bélgyulladáson át a vérszegénységig a legkülönfélébbek lehetnek.

kadmium: pora és gőze rákot okoz. Belégzése tüdő-ödémát válthat ki.

dioxin: rendkívül erős méreg, károsítja a DNS-t, rákkeltő hatású. A klórtartalmú szénvegyületeket tartalmazó anyagok (például a PVC) 700-800 Celsius-fokon való égetése közben dioxin is keletkezik. A dioxin által mérgezettek kezelésére gyógyító eljárás nem létezik.

Az újrahasznosítás

Az e-hulladék feldolgozásának két módja van: egyrészt a veszélyes anyagok környezetkímélő módon történő ártalmatlanítása (a feldolgozás során egyes anyagokat szinte teljes mértékben meg tudnak semmisíteni), másrészt az újrafeldolgozható alkatrészek hasznosítása. A legtöbb eszköz fémanyaga és a nyomtatott áramköri lapok fémtartalma újrahasznosítható.

A selejtezésre kerülő elektronikai berendezések között jelentős mennyiséget képviselnek a televíziókészülékek és számítógép monitorok. Ezek tömegének túlnyomó részét a katódsugárcsövek teszik ki, amelyek hulladékát a környezetre veszélyes összetételük miatt különös figyelemmel kell kezelni.

A képcsőüvegből keletkező hulladékot két módon lehet újrahasznosítani, az egyik esetben folyósító anyagként, szilícium-oxid helyett használják az ólomkohászatban. A másik módszer a képcsőüveg anyagának tényleges újrahasznosítására - ez nem csupán a leginkább környezetbarát megoldás, hanem energiatakarékossága miatt a leggazdaságosabb is. Ennek során az ólomtartalmú és az ólmot nem tartalmazó hulladékot egymástól elválasztva, külön munkafolyamatban hasznosítják.