Az Amazonas torkolatrendszere - a hét műholdképe

Földünk legbővízűbb folyója a Dél-Amerika középső részéről az Atlanti-óceánba vizet szállító Amazonas. Brazíliában lévő torkolata is impozáns jelenség; a tölcsér és deltatorkolat hibridje több száz kilométer kiterjedésű.

Az Amazonas vízhozama hatalmas: másodpercenként átlagosan száztízezer köbméter vizet juttat az óceánba, maximális hozama ennek két és félszerese (összehasonlításképp a Duna Budapestnél átlag 2000 köbmétert szállít másodpecenként, az Amazonas hozama tehát ennek több mint ötvenszerese). A torkolati mederágak méretének érzékeltetésére a felvétel bal alsó sarkába a Balaton azonos felbontású műholdképét másoltuk, a teljes kép kiterjedése mindkét irányban 500 kilométer.

A torkolatok alakja a folyó által szállított hordalék mennyiségétől és az árapály mértékétől függ. Az Amazonas nemcsak vízből, hanem hordalékból is sokat szállít, amely a szárazföldtől 100 kilométer távolságban is sárgára festi a tengervizet. Az árapály sem kicsi eközben az Atlanti-óceánon, így az eredmény egy olyan delta, amelynek ágai tölcsérek. A torkolat szigeteinek alakja évtizedes távlatban gyorsan változik: a Világatlaszban található térképhez képest a mai műholdképeken szinte teljesen más a rajzolatuk.

A felvétel feliratok nélkül, nagyobb méretben

A torkolat pontosan az Egyenlítőn van (amely szinte "telibetalálja" Macapá városát), az esőerdők övezetében. Ennek megfelelően a part felett már a helyi idő szerinti 9 órakor megjelennek az első gomolyfelhők, amelyek fehérrel pettyezik a mélyzöld dzsungelt. A hidegebb vizű, szélesebb torkolati ágak felett nem alakulnak ki felhők, így azok könnyen nyomon követhetők. Maga az Amazonas Macapánál éri el a tengert, a Belém nagyvárosa melletti Marajó-öbölbe két másik kisebb folyó, a Pará és a Tocantins ömlik.

A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele július 1-én készült (forrás: NASA).

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)