Megkövült erdőt találtak a Bükknél

2007.07.30. 9:38

Rendkívül ritka ősmaradványok kerültek elő a bükkábrányi lignitbánya területén: 15 darab, élethelyzetben megőrződött mocsárciprus törzsére bukkantak a bányászok. A hatalmas fák ott állnak, ahol több millió évvel ezelőtt meghaltak. A kutatóknak sietniük kell a vizsgálatokkal, mert a felszínre került törzsek gyorsan pusztulnak.

Körülbelül 12 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középső-miocén kor után a Kárpát-medence területe fokozatosan elveszítette az összeköttetést a Földközi-tenger elődjével, és először csökkent sósvízi (szarmata), majd édesvízi (pannon) környezetek alakultak ki. Az így létrejött Pannon-tó medencéjét fokozatosan feltöltötték az északról érkező folyódelták üledékei, emiatt a tó északi partja fokozatosan tolódott dél felé. A deltasíkság körülbelül 8 millió évvel ezelőtt érte el a mai Bükkábrány területét. A lapos tóparti területeken hatalmas mocsarak terpeszkedtek. A mocsarak területén és környékén élt növényzetből alakult ki a hatalmas készleteket tartalmazó lignittelep. A fenyőfélék, a tölgy, a bükk, a platán és a juhar mellett az egyik leggyakoribb erdőalkotó a Taxodium (mocsárciprus) volt.

Tekintse meg az új leletről készült képgalériánkat!

A lignittelepben és a meddőrétegekben eddig is találtak összenyomott fatörzs- és ágmaradványokat Bükkábrányban és Visontán is. A közelmúltban azonban igen ritka leletegyüttesre bukkantak bányászat közben: egy Taxodium-erdő szálban álló fatörzsei bukkantak elő. A mintegy 100 x 100 méteres területen 15 fatörzset ástak elő a markolók. A fák közvetlenül a lignittelep tetején helyezkednek el, így feltételezhetjük, hogy a kőszénmocsár életének egyik utolsó pillanatát láthatjuk. A fákat szürke színű, jól osztályozott homok veszi körül. Ez az ún. folyóshomok látványos "hordalékkúpjaival" a fatörzsek közötti terület egy részét is elfoglalja.

Forrás: [origo]

A Bükk-hegység déli előterében, Bükkábrány község határában található Magyarország egyik legnagyobb külszíni bányája, ahol 1984 óta termelik a késő-miocén korú lignitet

A Taxodiumok megőrződött törzsrészeinek teteje a szürke és a fölötte települő sárga homok határával esik egybe. A mocsarat és a fatörzseket a szürke homok hirtelen temette be; talán egy hatalmas vihar eredményeképpen halmozódott át a tóparti dűnesor üledéke. A fatörzsek be nem temetett részei később az erózió áldozatává váltak: a mocsárciprusok kisebb darabjai a fedő sárga homokban figyelhetők meg, de már nem szálban állva, hanem vízszintes helyzetben összesodródva.

Forrás: [origo]

Mocsárciprus-törzsek és a rétegsor: alul a lignittelep, középen a törzseket tartalmazó szürke homok, felül a fedő sárga homok

A fatörzsmaradványok jellegzetes alakjuk és az eddigi vizsgálatok alapján egyértelműen a mocsárciprusokhoz tartoznak. Ma élő képviselőik (például a floridai mocsarakban) 30-40 méter magasra nőhetnek, törzsük átmérője akár a 3 métert is elérheti. Alul kiszélesedő gyökérrendszer akadályozza meg a fa kidőlését. Élőhelyük az évszakosan vízzel borított mocsár vagy az ártéri síkság. Nagyon jellegzetesek a léggyökereik, amelyek a fa körül bukkannak felszínre a vízből vagy a talajból.

A bükkábrányi törzsmaradványok 4-6 méter magasak, átmérőjük eléri a 1,5-3 métert. Évgyűrűik nagyon sűrűn helyezkednek el, az egyik 80 cm-es átmérőjű törzsben például 400 évgyűrűt számoltak meg. A sűrű évgyűrűrendszer és a magas gyantatartalom miatt a mocsárciprusok általában jól ellenállnak a gombáknak és a rovaroknak. Néhány törzsön mégis korhadási nyomok észlelhetők, némelyik példánynak a közepét pannon homok vagy markazit tölti ki. A markazit (FeS2) kiválásához szükséges kén az alul lévő mocsári üledékekből származhat.

A fosszilis erdők nem kivételesen ritkák az ősmaradványok között, szinte minden földtörténeti korból ismerünk ilyen leleteket. Ezek azonban szinte mindig átkovásodott állapotban álltak ellen évmilliókon keresztül a fizikai és a kémiai hatásoknak. A bükkábrányi Taxodiumoknál viszont az eredeti faanyag fosszilizálódott, kovásodás nélkül.

Forrás: Wikipedia

Mai mocsárciprus-erdő Kaliforniában (USA)

Ez a különlegesség okozza a leletek vesztét is. A sejtfalakat szilárdító, rugalmas cellulóz nagyrészt lebomlott, csak a plasztikus lignin őrződött meg. Emiatt a bányanedves állapotban felszínre került törzsek a kiszáradás közben gyorsan repedeznek, és vékony darabokra hullnak szét. A környező homok eltávolítását követően azonnal elkezdődött a fák kiszáradása. Kezdetben attól tartottak a szakemberek, hogy a fatörzseket leginkább a bányászat fenyegeti, de a kiszáradás miatti szétforgácsolódás már korábban véget vet a történetnek.

A teljes megsemmisülés előtt azonban a geológusok számos vizsgálat elvégzését tervezik dr. Kázmér Miklós (ELTE Őslénytani Tanszék) és dr. Hably Lilla (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára) irányításával. Ezek között szerepel a fafajok taxonómiai meghatározása; a szürke homok üledékföldtani vizsgálata a betemetődés mechanizmusának megismerésére; a fák korának és egyidejűségének, valamint az éghajlati viszonyok (pl. évszakosság) megállapítása az évgyűrűk alapján. A kutatómunka és a bányaművelés miatt a leletek a helyszínen nem látogathatók.

Dulai Alfréd

* * *

Más híres hazai ősmaradványok

A magyarországi "dínórajongók" nagy bánatára a hüllők uralmával jellemezhető földtörténeti középidőben, vagyis a triász, a jura és a kréta időszakok idején szinte kizárólag tengeri képződmények rakódtak le a mai Magyarország területén. Emiatt aztán bővelkedünk a tengeri szervezetek ősmaradványaiban (pl. ammoniteszekben, csigákban, kagylókban), viszont alig-alig fordulnak elő az egykori szárazföldön élt élőlények fosszíliái.

Néhány apróságot azonban mi is "fel tudunk mutatni", például nekünk is vannak dinoszauruszoktól származó lábnyomaink (lásd az alábbi képen).

Forrás: mafi

Az első lábnyomokat még 1966-ban találták a Pécs melletti vasasi külfejtésben, az alsó-jura korú fekete kőszén meddő rétegeinek felszínén. Később Komló környékéről is hasonló leletek kerültek elő, így kapta a mecseki dinoszaurusz a Komlosaurus carbonis nevet. A mecseki őshüllők mocsaras, lápos tengerparton éltek, mintegy 190 millió évvel ezelőtt. A mintegy 15 cm hosszú, háromujjú lábnyomaik őrződtek meg mindössze az időközben kőzetté szilárdult iszapban. A lépéshosszuk alapján feltételezhető, hogy maga az állat legfeljebb három méteres lehetett.

Az első hazai "dínócsontok" 2000-ben kerültek felszínre, de a várakozásokkal ellentétben nem a Mecsekben. A Hungarosaurus tormai névre keresztelt hüllők közel 4 méteres páncélos dinoszauruszok voltak, és a mai Bakony-hegységet járták 85 millió évvel ezelőtt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK