A beleinkkel gondolkozunk? - Az undor eredete és kisiklása

Honnan ered az undor, ez az egyetemes emberi érzés, amelynek arckifejezése a világon mindenütt egyforma? Miért más az állati és az emberi undor? Mi a kapcsolat az undor és a moralitás, az undor és a politikai beállítottság közt? E kérdésekre keresi a választ egy pszichológusokból és agykutatókból álló tudóscsoport, amely a Nature-ben foglalta össze eddigi eredményeit.

Az undor - akár a félelem, a düh, a szomorúság vagy az öröm - valamennyi kultúrában megtalálható, alapvető emóció. A genny, a férgek, a rothadó élelem vagy a guberáló állatok kiváltják a világ minden pontján felismerhető, egyetemes arckifejezést: ráncolt orr, nyitott száj, felhúzott ajkak. Erős viszolygás esetén mindezt torokszorítás, émelygés, sőt hányás kísérheti. Az undor azért alakulhatott ki az evolúció során, hogy visszatartsa az embereket a szennyezett vagy romlott ételek fogyasztásától.

"Ősi" érzésnek tűnik tehát az undor - de vajon megtalálható-e az állatoknál? Sokuk elutasítja a savanyú vagy keserű ételeket, vagy akár ki is köpi azt, ami nem ízlik neki, mint a majom és a macska. Ugyanezt teszi az emberi csecsemő is. Ám kizárólag a csecsemőkorból már kinőtt emberek utasítanak el táplálékot azon az alapon, hogy honnan ered és mi érhetett hozzá. Márpedig az undorhoz ez is hozzátartozik, állítja Paul Rozin pszichológus (Pennsylvania Egyetem, Philadelphia), a téma szakértője, aki szerint az undor több és bonyolultabb, mint az étel egyszerű elutasítása: a fenti ismereteket is magában foglalja.

Az undor fogalmával együtt jár a szennyezettségé: egy különben ehető ételt, amely azonban - akár futólag, ártó szándék nélkül - érintkezett valami undorító dologgal, "szennyezettnek" érzünk. Valószínű, hogy Rozin vizsgálati alanyainak többségéhez hasonlóan mi sem innánk meg azt a narancslét, amelyben egy sterilizált csótány úszkált, sem azt, amelyet egy mégoly alapossággal kitisztított éjjeliedényben szolgálnak fel.

Belebújnánk-e Hitler pulóverébe?

Az emberi undorhoz sem kellenek azonban feltétlenül ismeretek. Egy nem leöblített vécé azonnal és biztosan erős, zsigeri utálkozást vált ki. Ám "undorítónak" nevezhetünk olyan dolgokat is, amelyeket nem érzékelünk: így válthat ki undort egy részben emberi embrió állati kromoszómákkal, vagy egy bakteriális génekkel kezelt élelmiszernövény. Sőt, ezt a jelzőt kaphatja egy korrupt politikus vagy egy adózással kapcsolatos javaslat is. Jonathan Haidt pszichológus (Virginiai Egyetem, Charlottesville) - Rozin tanítványa - az általa tanulmányozott összes nyelvben talált legalább egy olyan szót, amely az undor elemi, zsigeri fajtájára éppúgy illik, mint az elvontabbra, amelyet morális undornak is neveznek.

De undor-e ez egyáltalán? Amikor Rozin egy kísérlete során arról kérdezte az embereket, viselnék-e Hitler gondosan kitisztított pulóverét, a legtöbben hevesen tiltakoztak: úgy tűnt, elemi undort éreznek. Mégis, Paul Bloom pszichológus (Yale Egyetem, New Haven) kételkedik az ilyen undor valódiságában. Bloom szerint, ahogy az ember nem érez igazi vágyat egy kocsi, vagy valódi szomjat a tudás iránt, valódi undort sem keltenek benne absztraktabb témák.

Az undor fiziológiája

Ismert, hogy az undort a szívverés lelassulása kíséri, míg a haragot a szívverés gyorsulása. Haidt és tanítványa, Gari Sherman kísérletük során szívmonitorral követték nyomon alanyaik pulzusának változását, miközben olyan filmet vetítettek nekik - például egy neonáci gyűlés felvételeit -, amely általában morális felháborodást vált ki, de zsigeri undort nem ébreszt. A résztvevők undorról és haragról számoltak be. Pulzusuk eközben nem emelkedett, hanem csökkent. Azoknál, akik azt mondták, a torkuk is elszorult, a szívverés lassulása nagyobb mértékű volt. Haidt szerint ez az első fiziológiai bizonyíték arra, hogy a társadalmi, morális undor erős kapcsolatban áll a zsigeri undorral, vagyis valódi undor, nemcsak metafora vagy egyfajta harag.

Agyi képalkotó eljárással készült munkák szintén kimutatták a zsigeri és a morális undor közti átfedést. Jorge Moll kognitív idegtudós (Rede Labs D'Or, Rio de Janeiro) és munkatársai MRI-vel (mágneses rezonanciavizsgálat) 13 ember agyában monitorozta a véráramlás változásait, mialatt azok vagy olyan helyzetekre gondoltak, amelyek általában zsigeri, vagy olyanokra, amelyek morális undort váltanak ki. Majd a kétfajta undor által aktivált agyterületeket összehasonlították (a nagyobb aktivitást fokozott véráramlás jelzi). A zsigeri és morális undor területei közt jelentős átfedést találtak: az ún. orbitofrontális kéreg, amely többek közt kellemetlen érzéki ingerekre reagál, mindkettőnél fokozott aktivitást mutatott.

Hogy a zsigeri undor időnként hatással van az etikai ítéletekre, azt mutatja a következő munka. Susan Fiske és Lasana Harris pszichológusok (Princeton University, New Jersey) MRI-vel vizsgálták, milyen hatást keltenek alanyaik agyában a drogosokról vagy csövesekről készült képek. Az eredmények lesújtóak: az amygdala és az insula nevű idegsejtcsoport jóval aktívabbá vált, ami a félelem, illetve az undor jele. Ráadásul az ún. középső prefrontális kéreg - amely akkor szokott aktiválódni, amikor emberekre, társas helyzetekre gondolunk, nem pedig tárgyakra - aktivitása lecsökkent. A kutatók szerint ez úgy értelmezhető, hogy ellenérzéseik miatt az alanyok ezeket az embereket tárgynak tekintették, figyelmen kívül hagyva, hogy ők is elmével rendelkező lények, s mint ilyenek, együttérzést válthatnának ki.